Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
Lozsád
428 Lozsád, 1796 1796 [145] Sancta Visitatio Canonica ecclesiae reformatae Losádensis per reverendum ac clarissimum dominum Martinum Soldos, ecclesiarum reformatarum Hunyadensis et Zarándensis administratorem seniorem, ut et Michaelem Sala ejusdem tractus juratum ordinarium notarium, nec non Joannem Szabó juratum asessorem, anno 1796. die 5 l a Februarii celebrata. Aholott is a parochialis háznál jelen voltak az egyházi rendből a tiszteletes loci minister Vitállyos Gábor és oskolamester Wass Jósef atyánkfiai. Az eklézsiabéliek részéről nemes Farkas László, Vintze László, Farkas Adám, Hertzeg János, Hertzeg István, Fekete Sándor domesticus curator, Fekete Péter, Zudor Péter, Farkas Márton consistorialis uraimék, úgy Fekete Péter és Farkas János egyházfiak. j4 7 Akiknek is jelenlétekben l-ben: tudakozódván a tiszteletes egyházi atyafinak magaviseletéről, kötelességében való eljárásának mivoltáról. Minden részben való jót mondának őkegyelméről. 2-szor. Az oskolamester vagy rector iránt is tudakozódván, jónál egyebet nem mondának őkegyelméről is. Hanem csak azt controvertálák, hogy az oskolába járó gyermekeket deák nyelven tanítya, nem pedig magyarul. Melyre közönséges akaratból végezteték, hogy a helység állapottya és környülállása szerint szükségesebb magyar nyelven tanítani a gyermeket, mintsem deákul, azért őkegyelme ahhoz tartsa ezután magát. 3-szor. A tiszteletes egyházi atyafi hallgatói iránt kérdezteték meg, hogy az isteni tiszteletet mint szokták venni, gyakorolni és szent sacramentumokkal élni, s egyéb más valami illetlenségek és botránkozások nincsenek-é megyéjében? Azt feleié: Egyéb ollyas nincsen, hanem Ferentz Bálint és Fekete László, két személlyek ollyanok, akik járnak ugyan a templomba, de már mintegy 18 ~ tizennyolc esztendeje, hogy úri szent vacsorával nem éltenek, úgy Farkas Tamásné Ferentz Ilona már esmét régtől fogva nem élt úri szent vacsorával. Akiknek is ezen bűnös cselekedetek, mivel minden keresztyén füleknek hallása előtt irtóztató. Tehát most irántok a Szent Visitatio [146] végezi, hogy mindnyájon admoneáltassanak, hogy többé ezen vakmerő megátalkodtságokban ne maradjanak, hanem Istenhez térjenek, és az úri szent vacsorával való élést meg ne vessék, utállyák és többé ne kerüljék, hanem most közelebbről húsvétkor, s azután is éllyenek, mellyet ha nem cselekesznek, előbb excommunicáltassanak, s szamár temetésre ítéltessenek, azután, mint hitetlenek, a vélek való törvényes bánásra a külső polgári tisztviselők kezekbe adassanak. 3-szor. Tudakozódék az iránt a Szent Visitatio, hogy micsodás conventioja és papi fizetése volna a tiszteletes atyafinak, úgy a rectornak is. Melyre azt mondák, hogy eleitől fogva a nemes megyének szokása és rendtartása szerint a papi fizetés classisokra volt s vagyon most is felosztva, úgy hogy az első classisbéli emberek esztendőnként adtak s adnak három kalongya búzát és ugyanannyi veder bort, a gyengébb gazdák a jövedelmekhez képest kevesebbet. Mely classificatio limitatioból szokott véghezmenni eképpen, hogy mikor a domesticum consistorium vagy praesbyterium láttya, hogy némely gazdák kiholtanak, de mások azokká lettenek, némellyek elszegényedtek, de mások tehetősebbek lettenek, akkor egybegyűlvén az eklézsia egésszen, magok között meghatározzák és elrendelik, hogy ki-ki, mellyik classisba essék, és aszerint is fizessen. Azonba arra szorgalmatoson vigyáznak, hogy a papi fizetés illendő mértékben és módon légyen, s bé is szolgáltassék. Most pedig a tiszteletes atyafi ennyire megyen: 1. Úgymint 230 ~ kétszázharminc kalongya búzára. 2. Ugyanannyi veder borra. 34 7 HuZaL-Jkv. 1/5. 145-154.
