Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 2. Hátszeg - Marosillye (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-2.) Kolozsvár 2005.
A vizitáció mindennapjai
10 A vizitáció mindennapjai A vizitáció egyformán mért a jog asztalánál a gyülekezetnek is. Tagjai alaposan kikérdezték a lelkipásztort és a tanítót is hallgatóik felől, és ha valamely fegyelmi vétségről értesültek, nyomban beindították a kivizsgálási procedúrát a vádlott ellen. A legtöbb kiközösítés, vagy annak kilátásba helyezése a templomkerülőket és az úrvacsorával nem élőket érintette. Példát fölösleges is felsorolni, hiszen ha belelapozunk a kötetbe, lépten-nyomon szembetaláljuk magunkat ilyen esettel. Általában az ezt rögzítő jegyzőkönyvi passzus szövege is gépiesen ismétlődik. A kiközösítésnek két fokozatát ismerték az idő tájt: az ún. excommunicatio minor az úrvacsorától való eltiltást jelentette, míg az excommunicatio major megtagadott minden egyházi szolgálatot a vétkesektől, megtoldván ezt a Geleji-kánonokban is szereplő elrettentéssel: ha meg nem térnek, szamár temetésre ítéltessenek. Excommunicatióval büntették továbbá a gyermekeiket iskolába küldeni nem akaró szülőket, de az iskolakerülő gyermekeket, a káromkodókat, a vadházasságban élőket is. Ingatlanok és ingóságok A vizitáció feladata volt továbbá az egyházközség ingó és ingatlan javainak számbavétele és szemléje. Ennek célja elsősorban a javak pontos összeírása volt, amellyel azok elidegenítését kívánták megakadályozni. Tudomásunk van arról is, hogy egyes egyházmegyékben (Sepsiben pl.) a vizitáció protocolluma mellett ún. urbáriumot is vezettek, amelybe csak az anyagi javak leltárát rögzítették. A Hunyad-Zarándi Egyházmegye levéltára nem őriz ilyen Urbáriumot, bár a 18. század végén írt jegyzőkönyvek többször is említenek egy 1754-ben készült tractualis conscriptiót, 3 amely valószínűleg hasonló funkciót tölthetett be. Az 1770-es évektől kezdve a vizitációk protocollumába jegyezték be a vagyon- és leltári tárgyakat, földeket, bevételeket stb. (Zsoldos Márton egyházlátogatási jegyzőkönyveinek jó részét ezek a leltárok, összeírások, lajstromok teszik ki). Ezen felül Zsoldos és jegyzője, Sala Mihály, a gyülekezet adósainak lajstromát is elkészítették, példás pontossággal. Áz ingóságok számbavételének másik célja volt az állagfelmérés is. A kisebb gyülekezetekben visszatérő téma a parókia lakhatatlansága, illetve annak félbemaradt építése. Legtöbb panasz viszont a templom, parókia és iskola kerítéseinek állagára van (Lozsádon pl. hanyagságuk miatt a vizitáció kollektív excommunicatióval fenyegette a gyülekezetet 3 7). Az ingatlanok regisztrációja megkönnyítette továbbá azok értékesítési módozatainak a nyomon követését is. Az anyagi javak vizsgálata kiterjedt a gondnoki számadásokra is, amelyeket kivonatosan vagy teljes egészében bevezettek a protocollumba. Az egyházközségi levéltárak jó részében gondosan megőrizték az ellenőrzött és láttamozott számadásokat. Ezért igyekeztünk a hiányzó időszak vizitációs iratait ezen számadásokkal is kiegészíteni vagy pótolni. 1795től kezdve lejegyezték és megvizsgálták a lelkipásztor és a mester díj levelét, az ún. conventiót, esetenként nyomást gyakoroltak a gyülekezetre ennek kiegészítése céljából. Amint a kánonban olvastuk, a vizitáció utazási és ellátási költségeit az egyházközség állta. A hosdáti egyházfi számadásai őriztek meg sok érdekes, erre utaló adatot. Innen tudjuk, hogy a lovak abrakoltatását, illetve a gazdag vacsorát is az egyházközség állta. Ez utóbbin általában nyúl- és tyúkhús került terítékre, de az akkor ínyencségnek és egzotikumnak számító citromlé is ott volt az ünnepi asztalon. Ezenfelül a vizitátoroknak félforintnyi tiszteletdíj is járt. 3 8 3 6 HuZaL-Jkv. 1/5. 353., 365. 3 7 Uo. 257-258. h S Hosdáti Református Egyházközség levéltára. B/35.
