Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Algyógy

Algyógy, 1796 79 IV. Megholt Ursza Juon nevű ekklézsia zsellérének öröksége a közelebbi visitatio alkalmatosságával nem találtattván akkor alkalmatosabb ember, adattatott volt által Kozma Kretsunnak, most pedig alkalmatosabb ember találtattván, tudniillik Kerebán Todor fia, Péter, azon örökség, hozzátartozó minden appertinentiáival edgyütt mától fogva nékie általadatik, köteleztettvén annak gondviselésére és a competens szolgálatnak praestálására, mellyet ha nem cselekednék, azonnal az örökségből kivettetik. V. Látá a Szent Visitatio, hogy a parochialis funduson fellyül méltoságos Ugrón János úr gondviselője, nemzetes Jakab János uram, egy új malomnak fából való építéséhez fogott, mellynek felállítását úgy intézte el, hogy annak árkát a parochiális funduson vigye, és azt már ki is ásatta. Ezért megszólítván a Szent Visitatio a megírt gondviselőt, és eleibe terjesztvén, hogy azon cselekedete az ekklézsiának nyilvánságos praejudiciumára lenne, és meg nem engedhetné, s meg sem engedi külömben azon az árkon való folyását a víznek, hanem ha a fúngens papnak [715.] abból az új malomból szombati vám adattatik. Melly reflexióját hellyesnek és törvényesnek látván a fellyebb írt gondviselő assecurálá a Szent Visitatiot, hogy méltóságos principalissánál kieszközli a szombati vámnak kiadattatását, annyival is inkább, mivel maga is úgy értette s hallotta, hogy régentén is ott malom lévén, abból a szombati vám kijárt a papnak. VI. Megértvén a Szent Visitatio, hogy az új temetőnek a nemes vármegye tisztyei által assignáltatott közönséges helyet erőszakoson elfoglalt embereknek szőlőjek azon hellyből még ki nem tépettetett, kerítések széllyel nem hányattatott: most újra serio meghagyja a curatoratusnak, hogy azon elfoglalt hellyet reoccupálni, a szőlőtőket kitépetni a kerítést szé Ily elhányatni el nem mulassa. Vide protocolli pagina 497, 498. VII. Jelenteték a Szent Visitationak, hogy tekintetes désfalvi Desuchovits Sámuel úr hites társával, tekintetes Andor Mária asszonnyal legált és effective adott is a nemes gyogyi ekklézsiának 100 ~ száz vfr., melly legatumról szólló levél ide bé is irattatik. Mi, kik alább nevünket felírtuk, adjuk tudtára mindeneknek, akiknek illik, jelenvalóknak és következendőknek, hogy in anno 1803, die 18

u

a Februarii, hivata minket magához tekéntetes désfalvi Desuchovits Samuel úr, feküvén betegágyába, és hűtős társa, titulata Andor Mária asszonnyal való egyezése szerint leszámlálának az algyógyi reformata ekklézsia számára 100 ~ száz vfr., és adák kezünkbe illyen hagyással: 1-o. Hogy azon 100 ~ száz vfr. interesse, akár pénzül, minél fellyebb lehett, akár naturáléban a gyogyi reformata ekklézsia fungens papjának járjon. 2-0. A pénzt mindenkor a parochus maga tractalja a domesticus curator hírivei, mellyről a pap caveáljon, és ha rossz hellyre, vagy hibás contractus mellett való kiadás miatt vagy egésszen, vagy részében (veszedelmeznék) veszedelembe menne, tartozzék azon summát redintegrálni. Mellyre vigyázni a tractualis esperest esmérje lelkiesméretiben járó dolognak, kötelességnek. És ha midőn a gyogyi pap másuvá menni akarna, addig kimozdulni meg ne engedje, míg azon pénzt [716.] számba nem adja. Vagy midőn a gyogyi papnak halála esik, maradékitól végye számba, és a hellyébe jövő papnak kezébe szolgáltassa, mellyről az esperestet a gyogyi ekklézsia curatora tartozzék tudósítani. 3-o. Ha a papnak környülállásai ollyanok volnának, hogy az ő kezében a pénz veszendő állapotban volna, ollyankor a curator kötelességének esmérje előre arról gondoskodni, külömben a responsabilitas rajta légyen. 4-0. Ezt a capitalist soha senki semmi egyébb célra vagy építésre akárminémű szorult állapotban is ne fordíthassa, hanem mindenkor a titulatus conferens úr célja szerint használhassa a gyógyi református pap. És valaha történnék (mellyet ne engedjen Isten) hogy Gyógyon református pap nem lenne, a tractualis esperest a Partialis Synodussal assignálja más papnak a venerabilis tractusban, ahová szükségesebb lészen. Ha valaki ezen Isten dicsőségére tett rendelésemet el akarná rontani, bontani, azt a maga dicsőségét szerető nagy Isten rontsa meg testében, lelkében és légyen Istentől örökre elvet-