Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Tárgymutató - Témák szerint

Témák szerint 427 később menjen prédikációra vagy könyörgésre (Déva, 1717); „ha illyen tévellygésben történik halálok [nem járnak templomba, a sacramentumokkal nem élnek, hitetlenek módjára viselkednek], szamár temetések lészen, harangozás és egyházi szolgálat nélkül" (Déva, 1790/10-O); nincs harangozás istentisztelet előtt, mert a harangozóknak nem fizetnek (Déva, 1792/2-do); vádolják a lelkész, hogy egyszer igen hamar, máskor igen későn harangoztat (Déva, 1793/3-tio). Haró. „Panaszol, hogyha halott történik, két három napig harangoznak minden hír nélkül, az egyházi igazgatás semmit sem tudván benne, s mikor temetni kell, azelőtt kevés órával tesznek hírt az egyházi szolgának." (Haró, 1793/l-mo/2-do). Harangozó. Algyógy. A harangozó panaszolja, hogy halotti harangozásra sok harangszót kérnek (Algyógy, 1796/11-szer.). Alpestes. A harangozó külön szolgálatért, külön bért kér (Alpestes, 1799/19-szer); „néha igen rövideden esik a harangozás úgy, hogy a távul lévők elmaradnak az isteni tisztelettől" (Alpestes, 1804/V.). Brád. A kántor műveli a harangozó földjét, mert ez már öreg (Brád, 1783/2-do). Déva. A helybeli két harangozónak „minthogy az elmúlt revolutiokor az ecclesia bonumira szorgalmatoss gondot viseltek" elengedik tartozásukat (Déva, 1716/V./9); „loci minister atyánkfia maga is újítja a harangozok ellen eleitől fogva lévő panasszát, hogy magok kötelességeket rosszul viszik" (Déva, 1790/9-o); nincs harangozás istentisztelet előtt, mert a harangozóknak nem fizetnek (Déva, 1792/2-do); „a harangozok panaszképpen jelenték, hogy a tavalyi inprotocollationak semmi hasznát nem tapasztalják" (Déva, 1793/7-o). Határőrség. Alpestes. Limitaneus katona ügye Németh Ágnessel (Alepstes, 1780/ 10mo); Kónya György limitaneus katona felesége botránkoztató életet él (Alpestes, 1791/4to); Bányai Máté limitaneus katona egyházfi (Alpestes, 1802/IV.). Bácsi. A limitasneus katonák tartozása az egyháznak (Bácsi, 1782/3-tio); „a tiszteletes parochusnak és törvénytelen meghurcoltatása egy limitaneus katonától, aki marháját a parochián, mint egy közönséges utcán által akarta hajtani" (Bácsi, 1782/5-to). Borbátviz. „A locumtenens hadnagy Marca úr ígéretet tett volt, hogy a borbátvizi visitatioban vagy maga megjelenik, vagy strázsamesterét elküldi, az ottan lévő limitaneus katonáknál haereáló adósságok confrontatiójára" (Borbátviz, 1774/9-o). Galac. „Capitalis volt Livádián némely limitaneus katonáknál elocálva" (Galac, 1782/1-mo); a katonáknak adott pénz interessét hajtsk be (Galac, 1783/6-to). Házasság. Bácsi. A stoláris szolgálatok fizetése: „Keresztelésért dr. 12, Házasok copulatiojáér hfr. 1, Temetést predikatioval ft. 1, Predicatio nélkül dr. 68." (Bácsi, 1751, 1753); panasz gyülekezeti tag ellen, aki „oláh pappal eskettette meg magát az ekklézsiának nagy megbotránkoztatására, kívánt azért is, hogy tudva parázna assznyi állatot vett el, s azzal egyesült" (Bácsi, 1774/2-o/Ad 3-tium). Borbátviz. „Nagy abusust observál itten a Szent Visitatio a házasulandók dolgában, hogy némely házasulandók csak magokat gondolván, néha praecipitanter minden előre való jelentés nélkül éjtzaka éjfélkor a tiszteletes loci ministerre mennek s a copulatiora kénszerítik" (Borbátviz, 1774/12-0). Horea-féle felkelés. Fehérvíz. A kegytárgyak összeírása a Hóra-féle felkelés után (Fehérvíz, 1792/2-mo/l-12-mo); „nyilvánságos a templomon való romlás", „bizonyos és nagyon kitettző a parochia körül való fogyatkozás", a lelkész „a nagy ruinák miatt meg nem maradhat ott" (Fehérvíz, 1792/3-tio). Felsőszálláspataka. „Minthogy az Istennek külömbkülömbféle ítéletei által ezen szent megyécske is megromolván, a parochia is elpusztult és a templomon is a ruinák kitettzők. Tellyes bizodalommal ajánlja az Egyházi Törvényes Látogatás az említett és minden más tekintetes uraknak aziránt való kegyes gondoskodását" (Felsőszálláspataka, 1792). Galac. „Minthogy 1784-ben az Hora insurrectioja által, és 1788-ban a török háború által ezen ekklézsia is elég kárt vallott, mint egyébb javaiban, úgy contractussaiban is, mindazáltal a bölcs Isten megtartotta" az ekkla leveleit, melyeket fel is sorolnak (Galac, 1792/2-do); „ezüst kanna, alól és fellyül megaranyozott virágokkal, a fedelének gombja (amint mondatik és hiteles) 1784-be a Hora tolvaj pusztításában elveszett" (Galac, 1796/2-szor/l); „egy sujtásos museliny fejér keszkenő, a négy szegeletin való nagy