Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.

Fehérvíz

Fehérvíz, 1804 327 VIII. Perselypénzröl való demonstratio: mfr. dr. A közelebbről tartatott visitatiotól fogva mostanig két esztendők alatt gyűlt perselypénz 6 53 Mellyből költetett e szerint: A közelebbről tartatott visitatioban találtatott supererogatum kivétetett, úgymint 1 54 Most adatott visitatorium honorárium 2 40 Summa 3 94 És így marad még perselypénz a tiszteletes atyafi kezénél 2 59 V. A közelebbi visitatioban titulatus Bálint Imreh úr arra kötelezte volt magát, hogy curatori demons­trátioját elkészítvén Borbátvizen a Szent Visitationak submittálni fogja, mellyet mind e mái napig nem cse­lekedett. Inponálja azért serio a Szent Visitatio, hogy a jövő visitatiora okvetetlen elkészíttse, és submittálni el ne mulassa minden további halogatás nélkül. [749.] VI. A matzesdi filialis ekklézsiának curatora, ti­tulatus Jári János úr sok foglalatossági miatt depre­cálván a curatorságot, ajánlya és commendálja maga hellyett titulatus Jári László urat, kit elbocsát a Szent Visitatio ollyan conditio val, ha a commendált atyafi felvállalja a curatorságot. VII. Bágya János uram és öreg Bágya Sigmondné asszony egy memorialist adtanak bé a Szent Visitatio­ra panaszolván, hogy a magok költségeken építtetett székbe béül ifjú Bágya Sigmondné, Hernya Juliána, holott abban magok is házok népével alig férnek el. Mellyre tőn a Szent Visitatio illyen választ: eleitől fogva meglévén az emberekben az a gyarlóság, hogy magoknak a templomban való előlülésben keresnek rangot, nagyságot és méltóságot. Ezen hibát kívánta a méltóságos Fő Consistorium orvosolni, és azért in anno 1768. die 17 a Április egy valóságos atyai indulatból származott adhortatoriát írt, és azon esztendőben Déván tartatott Generalis Szent Synodus által közönségessé tétetett az egész országban. Melly adhortatoriában megmutatja, hogy az Isten előtt az a kedvesebb templombéli hallgató, aki legnagyobb maga megalázadásával járul Isten eleibe, ha szintén a legutolsó székben ül is. A kevély, magát mutogató, magának érdemeket tulajdonító utálatos Isten előtt, ha a legelső székben ül is. És egyszersmind parancsolja a tisztelt méltóságos Fő Consistorium, hogy senkinek külön széke a templomban ne légyen, hanem üljön ki-ki ahová Iehett. Tartsák tehát a fejérvíziek is ezen rendeléshez magokat. Azonban, minthogy itten a templombéli székeket a templomba járni kívánók kifizették, készíttsen Hernya Juliána asz­szony is egy széket az ajtó sarkánál lévő rendben, melly harmadik szék légyen és azután üljön ahová fér, csakhogy senkit ki ne szoríttson székéből. Most pedig, míg a tekintetes Bá­lint Ábrahám úrtól készíttetett széket, melly a prédikállószék előtt van, a tisztelt úr házanépe bé nem tölti, üljön oda. Azalatt pedig széket csináltasson a fellyebb írt hellyre, s azután ül­jön ahová elfér mások kirekesztsége nélkül. [750.] IX. A szent edények és eszközök aszerint vágynák, amint az 1796- és 1799-béli inproto­collatiok mutattyák. Templomajtó emléktáblával

Next

/
Thumbnails
Contents