Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Fehérvíz
Fehér víz, 1804 325 Ez a béjött capitalis adjunctus domesticus curator bajesdi Farkas László úrnak általadatott, hogy jó móddal elocálja a pap számára való használásra. VIII. Perselypénzről való demonstratio: hfr. dr. Az 1799-béli visitatio alkalmatosságával maradott volt a cassában 66 azolta mostanig gyűlt a perselyben 9 14 Summa 9 80 Melyből eddig elocáltatott hiteles és szükséges hellyekre 6 54 ismét mostani visitatio alkalmatosságával 4 80 Summa 11 34 eszerint supererogált a tiszteletes atyafi 1 54 IX. Az Úr asztalához tartozó szent edények s eszközek megvagynak, amint feljegyeztettek 1796. és 1799. esztendőkben. X. Rovina nevü helly iránt való végezést lásd protocolli pagina 207. 1804 Fejérvíz 20. Februarii 1804. Sancta Visitatio Canonica ecclesiae reformatae Fejérvizensis, per reverendum ac clarissimum dominum Martinum Soldos venerabilis tractus Hunyadensis proseniorem et Michaelem Barta, juratum notarium die 20. Februarii anno 1804. celebrata in domo parochiali. 4{ ) Itten ekkor jelen voltanak az helységbéli egyházi szolga, tiszteletes Vásárhelyi Jósef atyánkfia, tekintetes bajesdi Farkas Mihálly úr, a nemes ekklézsia domesticus curatora, titulatus Bágya Péter, Jári János, Farkas László, Balia Sámuel Urak. I. Kérdés tétettvén a tiszteletes loci minister iránt, hogy mimódon viszi véghez templombéli szent szolgálatát, s külsőképpen is mint viseli magát? Curator Farkas Mihálly úr azt feleié, hogy a filiákban lakó hallgatóknak contentumok vagyon őkegyelmében minden tekintetben, és a materben lévőknek is semmi panaszokat nem tudja. II. Megkérdettetett a tiszteletes loci minister, hogy miképpen commendálja a maga hallgatóit, a közönséges isteni tiszteletnek gyakorlására és az Úri Szent Vacsorával való élésre nézve? Sajnálva jelenté, hogy nem igen gyakorolják a közönséges isteni tiszteletet, vasárnapokon is igen kevés számmal jelenvén meg a templomban. III. Megkérdettetett, hogy hallgatói magának illendő becsületét és papi fizetését meg adják-é? Ezen kérdés eként felele: Becsületének megadása iránt másokra nincsen panasza, hanem panaszol nagy megilletődéssel különösön titulatus Bálint Imre úrra, hogy egykor nagy ferrorral jővén a templomba, annak ajtaja előtt sok mocskos szókkal illette, s nagyon megsértette azért, hogy egy szent vallásunktól elállott és megholt asszonynak meg nem engedte, hogy harangunkkal [746.] harangozzanak. E tekintetben való sérelmét illendő consideratioban vévén a Szent Visitatio végezé, hogy a bépanaszoltatott adattassák által a méltóságos curator uraknak, hogy a külső forumon prosequállyák. Panaszolván továbbá azt is, hogy feles restantiái vágynák. Ezekre nézve végezteték, hogy minden restantiáit szedje jó rendbe, s végye írásba, hogy ad exsequendum a külső magistratusnak adattassanak által. IV. Ezekután elévétetett a curatori demonstratio és az így folyt: 41 9 HuZaL-Jkv. 1/5. 745-750.
