Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Vizitációk a Hunyad-Zarándi Egyházmegyében
20 Vizitációk gában kiemelkedik közülük, és akinek a személyével kapcsolatban a püspöknek sincsen semmi kifogása (nec improbante Episcopo). Feladata irányítani és kormányozni saját egyházmegyéjét és nem avatkozhat a szomszédos megyék egyházi kormányzásába. Jogköre korlátozott és nem teljes. Nem avatkozhat bele tirannus módjára a lelkészek munkájába sem, de éberen kell őrködnie, hogy egyházmegyéje területén mind a tanítás, mind a rítus, mind pedig a jurisdictio tekintetében rend legyen. Geleji az espereseknek két feladatkört ír elő: 1. az egyházközségek vizitációja, 2. parciális zsinatok összehívása és megszervezése. Az esperes két vagy három lelkésztársával évente egyszer tartozott meglátogatni az egyházközségeket. A vizitáció során a gyülekezeti tagok megkérdezésével kellett ellenőriznie, hogy a helybeli lelkész tanítása megegyezik-e a hitvallásokkal, az előírt istentiszteleti alkalmakat elhanyagolta-e, a nyilvános bűnösöket megdorgálta-e, a sákramentumokat Krisztus rendelése szerint szolgáltatta-e ki, a házassági szándékukat bejelentő ifjakat kétszeri kihirdetés után eskette-e össze, betegeket látogatott-e, jelen volt-e a temetési menetben, ha erre felkérést kapott stb. Emellett kötelessége volt az iskolai munka ellenőrzése is, el egészen a tanító egyházi szolgálata számbavételéig. Az esperes másik kötelessége volt (speciale officium) összehívni az egyházmegyei (parciális) zsinatot, akár esperesi székhelyére, akár egy másik, arra alkalmas helyre. Ezt évente három alkalommal kellett megrendezni: az elsőt Gergely-napja körül (circa festum Papistis Papae suo Gregorio sacrum), a másodikat a generális zsinat előtti héten, a harmadikat pedig Szent Mihály napja előtt. Ezek mellett soron kívül is hívhatott össze parciális zsinatot, ha valamely halasztást nem szenvedhető ügy azt megkívánta. Érdemes volna a parciális zsinatok iratait is valamikor összegyűjteni. 11 3 A református egyház 18. századi történetében, az ellenreformáció militáns korszakában igencsak felértékelődött a vizitáció szerepe, hiszen e gyakorlaton keresztül sikerült fenntartani a sok esetben üldözött, mozgásterükben pedig lényegesen korlátozott egyházközségek egymás közötti kommunikációját, ez tett igen lényeges szolgálatot identitásuk megtartásában és összetartozásuk tudatosításában, egyszóval erőt adott azzal, hogy jelezte: ők is a nagy református tömbhöz tartoznak, és a hivatalos egyház számon tartja és segíti őket. Az egyházlátogatás egységesítésére a generális zsinat gondoskodott arról, hogy a Geleji Kánonok 88. paragrafusa értelmében új conclus umot bocsásson valamennyi egyházmegye esperese elé. Ez sorra veszi a 88. kánonban foglaltakat és kiegészíti azokat. Az 1780. június 4-én, Désen tartott zsinat vizitációra vonatkozó 11 pontjának az ismerete lényegesen megkönnyíti jelen kataszterünkben a tájékozódást, tehát in extenso közöljük, vállalván a hosszú idézetek közlésével járó ódiumot is, mert e 11 pont nélkül a vizitáció anyaga kuszának, átláthatatlannak, követhetetlennek tűnhet. íme tehát a zsinati végzés szövege: Látván azért Generalis Szent Synodusunk a Fő méltóságos Consistoriumnak egyenesen a ministerium és az ekklézsiák jovakra célozó bölcs és atyai intimatumát, azt telyesíteni el sem mulatta, sőt inkább hogy a visitatio ennekutánna mindenütt egyformán és nagyobb accuratioval vitessék végben, non obstante, hogy annak módgyát a 88-dik canon elégségesképpen meghatározta, tetszett arról de novo consultálódni, concludálni és a maga conclusumát pro stabili observandorum norma tiszteletes esperest atyánkfiai őkegyelmeknek elejekben adni e következendőkpunctumokban: l H lmo A tractualis visitatio esztendőnként a tiszteletes esperestnek, notariusnak, egy assessornak és egy seculare brachiumnak praesentiajában mennyen végben. 11 3 Buzogány Dezső: Harc a tiszta evangéliumért. Kolozsvár 1999. 118-119. 11 4 Az alábbi 11 pont egy 1788-as másolatban is fennmaradt, FőkonzLvt 155/1780., ERZSI III. 141.
