Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd: A hunyad-zarándi református egyházközségek történeti katasztere 1. Algyógy – Haró (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 2-1.) Kolozsvár 2003.
Borbátvíz
190 Borbátviz, 1796 Perceptio curatoris hfr. dr. Farkas Sámueltől ad publicas necessitates szolgáló pénzt vett fel nyolc vfr. 8 16 26 a Februarii tekintetes Kenderesi László úr posteritássitól, 3 esztendőre competáló 40 ft. interessét, 6 rhfr., mely teszen is summa 7 20 [195.] Esmét ugyan azon debitornál lévő capitalisból vett fel 4 ~ négy simplás császár arannyokat, mellyek tesznek 21 61 In summa percipialt 36 96 Erogatio curatorialis Tsuka János ellen való perre költött, fizetvén procurator Török Gábor úrnak két nyolc márjásos tallérokat 5 44 A parochialis ház pitvarára ajtót csináltatván, fizete 2 4 Summa erogati 7 48 Marad tehát a curator úrnál elocandum Melyről az végezteték: hogy ezt a 29 mfr. és 48 dr. magánál ne hevertesse, hanem jó bátorságos helyre minél hamarább, jó contractus mellett elocálja. 29 48 Perselypénz perceptuma 18" Novembris anno 1794 usque 31'" Decembris anno 1795 percipiált 5 90 Hiteles demonstratioja szerint egy s más eklézsiai szükségekre pedig erogált 7 92 Supererogált hát 2 2 Minthogy a perselypénzt eddigelé a tiszteletes atyafi percipiálta és erogálta, tehát a supererogatum fordíttassék meg a domesticus curator úr által. Ennek utánna pediglen a perselypénz is a domesticus curator keze alatt lészen. Melyre nézve az 1796-dik esztendői, böjtfői publicatioból gyűlt egy ft. és 16 dr. a tiszteletes atyafi adja által a curator úrnak. A curator pedig az esztendő végével mindenkor claudálja demonstratioját. [196.] 5-ször. Mikor az eklézsia capitalissai és annak interessének állapottya a fennebb leírt mód szerint a Szent Visitatiotól kidolgoztaték és rendbe szedeték, úgy jöve ki, hogy a tiszteletes egyházi atyafi, Makai Jósef az eklézsiának 54 ~ ötvennégy ft. álló, kezébe jött capitalissát elköltötte volna maga számára abból az okból, hogy a pap számára foenerálni szokott capitalisok interessei fel nem szedődtek, és maga szűkös szenvedésbe volt, de kész legottan kifizetni, mihelyt a magát illető interesek kézbe szolgáltatnak. Melyre végezteték: Hogy a borbátvizi reformata eklézsiának néhai papja, tiszteletes Pál István uram meghalálozásakor testált volt a fejérvízi reformata eklézsiának 50 ~ ötven mfr., mely pénz még oda ki nem adattatott a borbátvizi eklézsiától. Tehát most az interesek felhajtásával tiszteletes uram a magától elköltött pénzért ezt a summát a domesticus curator úrral együtt fizessék ki Fejérvíznek, a fennmaradó négy ft. pedig Borbátviz számára incassálják, mivelhogy fellyebb ez a négy ft. belé is számláltatott az eklézsia capitalissaiba. 6-szor. Még az is fennforga, hogy az írt tiszteletes atyafi eddigelé az eklézsia közönséges szükségeire esztendőnként foeneraló ötszáz ft. interessét is kezéhez vette és maga számára elköltötte, nem pedig a közönséges szükségű épületek conservátiojára. Mely dolog felől megszólíttatván a tiszteletes atyafi, azt mondá, hogy a kéntelenség és a nagy szükség, nem pedig a tékozló indulat vitte és vette erre, mert a conventiojába feltétetett parochialis kertekből még egy szál veteményni hasznot sem vehetett, mivel az eklézsiabeliek bé nem kertelték, hanem, amit a kertek teremhettek volna, azokat nagy drága áron kelletett megvennie és vásárolnia, hogy egésszen kárt ne vallyon. Melyre nézve lön [197.] végezés: Jól juthat eszébe a nemes eklézsia tagjainak, mely sok szenvedéseken ment által a tiszteletes atyafi az eklézsiabelieknek eklézsiájokhoz és papjokhoz vonszó hidegségek miatt, midőn tartozó kötelességek szerint a parochialis fundusok körül kertet nem tartván, azoknak hasznát eddigelé nem vehette. Ezen kívül a pusztán állott parochián, mely sok károkat vallott egy s más javainak ellopattatásában. Juthat az is eszek-
