Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)
VII. Befejezés
akit folyamatosan beválasztottak a testületekbe. Három alkalommal választották meg Hauer Istvánt, Németh Józsefet és Rigó Józsefet, míg a többség egy vagy két alkalommal került be a testületbe. Az aktuális politikai helyzetnek megfelelően az első vármegyei konferencia főbb témái az infláció elleni küzdelmet, a földosztást, és a közigazgatási apparátus létszámának a csökkentését érintették, míg az 1947 márciusának elején megrendezett második konferencia középpontjában a köztársaság-ellenes összeesküvés állt, emellett azonban a hároméves tervvel is részletesen foglakozott. A vármegye különleges helyzetéből kifolyólag — a magyar mellett jelentős számú német és szlovák nemzetiségű lakossággal rendelkező település is volt - fontos kérdést jelentett a ki- és a betelepítéseknek az ügye. Az előbbi kapcsán kijelenthetjük, hogy a vármegyei kommunista apparátus tagjai igazodva az országos tendenciához mindenképpen a kitelepítés szorgalmazói közé tartoztak. Úgy véljük, hogy álláspontjuk kialakításában alapvetően az játszotta a legfontosabb szerepet, hogy a német nemzetiségű lakosság nagy része nem velük, hanem a Szociáldemokrata Párttal szimpatizált. Annak ellenére, hogy a kitelepítést minél előbb végre szerették volna hajtatni, az e körül kialakult késedelmek az országgyűlési választások során is nagy hasznot jelentettek a számukra, hiszen a kitelepítésre váró német nemzetiségű lakosokat a törvény biztosította szabályozás betartása mellett, nem kellett felvenni a választói névjegyzékekbe. A közigazgatás birtoklásáért folyó küzdelem során fontos feladatot jelentett az államapparátusban dolgozók В-lista útján történő eltávolítása. A rendelkezésre álló pártarchívumi források feldolgozását követően sikerült számszerűsítenünk a Komá- rom-Esztergom vármegyei közigazgatási apparátusában bekövetkezett létszám- csökkenést. A megfelelő káderállomány talán a közigazgatás létszámleépítésénél is fontosabb volt. A helyi pártszervezetek ugyanis a jól képzett, a párt érdekeit szem előtt tartó káderekkel tudták csak biztosítani azt, hogy a társadalom minden rétegében elfogadottá tegyék az 1945-ig illegalitásban tevékenykedő kommunista pártot. Az időszak során folyamatosan voltak problémáik a káderekkel, pedig munkájuk megjavításának érdekében számos lépést tettek, példának okáért egy sereg tanfolyamot szervezetek. Mindenképpen újdonságot jelent a vármegyében 1945-1946 között kibontakozó „Sándor Teofil frakció” tevékenységének a feldolgozása, melynek kapcsán több fontos megállapítást is tehetünk. Elsőként azt, hogy a frakció vezetőinek sikerült - igaz csak egészen rövid időre - a vármegyei vezetőséget két táborra szakítani, emellett azt is feltártuk, hogy nemcsak egyszerű vármegyei szervezkedésről és munkáselégedetlenségről volt szó, annak országos kapcsolataira is utaltak a források. Úgy véljük az is helytálló gondolatnak bizonyult részünkről, hogy mindezt beillesztettük a kommunista párton belüli gleichschaltolási folyamatba, illetve párhuzamot próbáltunk vonni a szélsőjobb és a radikális kommunisták között. 230
