Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)
VII. Befejezés
azért volt különleges, mert a Magyar Kommunista Párt legális körülmények között első alkalommal vehetett részt a szavazáson. Ennek ellenére a vármegye minden községét érintő kampányt szerveztek, jelentős mennyiségű plakát és röplap fel- használásával. Érdekes volt nyomon követni azt az alig két hónap leforgása alatt végbement változást, mely a Szociáldemokrata Párttal való közös lista meghiúsulásával végződött. Meglepő újdonságot jelentett, annak a feltárása - igaz csak egy község adatai alapján - hogy az ekkor még nem az ő irányításuk alatt álló összeíró bizottságok tagjai szándékosan hagytak ki a névjegyzékekből kommunista szavazókat. Emellett Mindszenty József pásztorlevelének vármegyei visszhangja is hordozott magában érdekességeket, azzal kapcsolatban a katolikus egyház képviselői példának okáért Komáromban a kommunisták helyi prominensei előtt nyilvánították ki egyet nem értésüket. A választások eredményeinek járások, azon belül pedig községek szerinti bemutatása számos következetés levonását is elősegítette. Ezek közül az egyik legfontosabb megállapításunk az, hogy az MKP-ra esett összes szavazatok majd 55%-át a vármegye hat, főleg a bányászok és a munkások által is lakott települése adta. Mindent összevetve megállapíthatjuk, hogy a választásokon tiszta körülmények között elért 29 129 szavazat, bár jóval az előzetes várakozásaikon alul maradt, mindenképpen említésre méltó eredmény volt. Mindezt nem mondhatjuk el az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokról, amely „kékcédulás választásokként” vonult be a történeti emlékezetbe. Ennél azonban sokkal nagyobb horderejű visszaéléseket is elkövetett a Magyar Kommunista Párt, méghozzá az ellenzék szavazóbázisának adminisztratív úton való távoltartását. A vármegyében ez azt jelentette, hogy pontosan 17 228 szavazópolgárt nem vettek fel a választói névjegyzékekbe, az ekkor már az ő irányításuk alatt álló összeíró bizottságok. A választási kampány annyiban különbözött az 1945-östől, hogy ekkor már nem a nagygyűlésekre koncentráltak, hanem az egyéni agitációra, melyből a vánnegyei tömegszervezetek is kivették a részüket. Mindehhez hozzátéve azt is, hogy jelentős létszámú apparátus dolgozott megfelelő anyagi fedezet mellett a választási sikerek érdekében, a 35 449 szavazat, mely alig 6000-el volt több az előző választásokon rájuk esett szavazatszámnál, nem túl fényes teljesítmény. Az eredményeket - első ízben a helytörténetírásban — az 1945-ös választáshoz hasonlóan járások és községek szerint közöltük. Az elemzésük kapcsán ekkor is kimutatható volt az, hogy a Magyar Kommunista Pártra leadott összes szavazatok pontosan 54,1%-át, két községgel kiegészülve, a vármegye nyolc településének a szavazatszáma adta. Mindent összevetve, kijelenthetjük, hogy ezután a Magyar Kommunista Pártot már valóban a vármegye legerősebb pártjaként tarthatta számon a társadalom. 228