Wencz Balázs: A Magyar Kommunista Párt Komárom-Esztergom vármegyei politikája 1945-1948 között (Esztergom, 2016)

VI. Az MKP és az SZDP egyesülése - 1. A választások utáni politikai helyzet

kihagyások. Ezt a munkát az összes többi pártok szabotálták, sőt arra használták fel, hogy jövendő szavazatok reményében nyakló nélkül vegyék vissza a kihagyotta­kat, vagy a visszavétel céljából lépjenek közbe. [■■■] A Szociáldemokrata Párt jobb­szárnya megpróbálta a kék cédulákon keresztül az egész kommunista választásnak kitörni a nyakát. Magyarán szólva hátba támadott bennünket ez a jobbszárny és tényleg a választás napjának különösen a második felében sikerült neki nemcsak dezorganizálni választásainkat, de még egy újabb mozgósító érvet adni a reakció kezébe, amely kiadta a jelszót, hogy lóra magyar, a kommunisták csalnak, minden­kinek az urnákhoz - és így is mozgósította a reakciós szavazatokat. Ekképpen ez a két tényező rendkívül sokat ártott nekünk. E két tényező, a kihagyások és a névjegy­zék-kivonatok kérdése nélkül mi még lényegesen több szavazatot kaptunk volna. ”820 Meglátásunk szerint az imént idézett felszólalás legfontosabb oka az lehetett, hogy a kommunisták az általuk irányított és végrehajtott visszaélésekkel, illetve csalá­sokkal sem tudtak olyan arányú győzelmet elérni, amit előzetesen elvártak és prog­nosztizáltak, ezért a kudarc lehetséges okait minden módon és eszközzel meg kel­lett válaszolniuk. A szociáldemokrata jobbszámy kiemelése a beszédben pedig az elkövetkező hónapok politikai küzdelmeit vetítette előre. A választásokat követően még egy fontos eseményre került sor. 1947. Szep­tember 15-én életbe lépett a korábban már ismertetett párizsi békeszerződés, ami egyet jelentett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság megszűnésével. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság ugyanezen a napon tartott utolsó ülését követően a missziók vezetői búcsúlátogatást tettek Tildy Zoltán köztársasági elnöknél, majd hamarosan elutaztak Magyarországról.821 Ezzel hivatalosan is véget ért Magyarország Szov­jetunió általi megszállása, ennek ellenére az Ausztria területén lévő szovjet zóna csapataival való összeköttetés biztosítása érdekében továbbra is tartottak csapato­kat az országban. A pártok közötti együttműködést az is megnehezítette, hogy a Magyar Függet­lenségi Párt a kékcédulás csalások miatt a Választási Bírósághoz fordult. Petíció­jukban kétségbe vonták a választások érvényességét és újabb voksolás kiírását szorgalmazták. Ez pedig a baloldali pártok viszonylag szerény parlamenti erőgya­rapodását is kétségessé tehette. A kommunista pártvezetőknek sikerült rávenniük addigi koalíciós partnereiket, hogy közös ellenpetíciót adjanak be a Választási Bírósághoz. Keresetükben csalással vádolták meg a Magyar Függetlenségi Pártot, mondván, hogy Pfeifferék az ajánlóívek összegyűjtésével machináltak. Erre való hivatkozással az MFP összes mandátumának megsemmisítését követelték.822 1947. október 20-án kezdődött meg a petíciós per, a tárgyalásokon az MFP-t a pártvezér 820PSZL 274. f. 2. áll. 42. ő. e. Rákosi Mátyás beszámolója a központi vezetőség ülésén, 3-4. o. 821 Földesi: A szabadság megszállása. A megszállók szabadsága... 351. o. 822Gyarmati: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956... 110. o. 192

Next

/
Thumbnails
Contents