Írásba zárt történelem. Az iratképzés ezer éve a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárában. Kiállításvezető (Esztergom, 2001)
Bevezetés A magyar államiság fejlődése, a társadalmi, gazdasági és politikai változások sokszínűsége, bonyolultsága a történelem során keletkezett írásos emlékekben tükröződik elsősorban. Az írás segítségével vált lehetővé, hogy az ember távollévő társaival közölhesse szándékait, gondolatait, hogy utódaira, a következő generációkra átörökítse megfigyeléseit, tapasztalatait, hogy jól működő társadalmat szervezzen. Ezért a történetírásnak - legalábbis a középkortól fogva egészen napjainkig - mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben vitathatatlanul legfontosabb építőanyaga az írott forrás. Az írás formája azonban a művelődés egyéb elemeihez hasonlóan, a gazdaság és társadalom változásával, maga is állandóan módosult, fejlődött. Az írás és a társadalom sokrétű kapcsolatának összességét írásbeliségnek, íráskultúrának nevezik. Ez a kifejezés magán az íráson, ennek legkülönbözőbb szintű használatán kívül, magában foglalja az írásos gyakorlatot hordozó társadalmi rétegek és intézmények (értelmiség, hivatalnokság, iskola, könyvmásoló műhely, stb.) szerepét is. Az írás azonban nemcsak az utókorra való áthagyományozás klasszikus eszköze, hanem túl ezen, formagazdagsága révén, a megőrzött tartalmaktól függetlenül önmaga is forrása a történelemnek. Az írással ebben az értelemben nem foglalkozik a kiállítás. Az írásbeliség és a közigazgatásban keletkezett irattípusok, az írás eszközeinek, hordozóinak korszakonkénti bemutatása elsősorban a középkori írásfejlődés laicizálódására, az egyre bonyolultabb és sokrétűbb társadalmi és igazgatási igényekre adott válasz jelzésére szolgál. Ezeknek az iratoknak a döntő többségét levéltárak őrzik. A levéltár kifejezés az iratok összességét és magát az épületet is jelenti. A tároló eszközök, helyiségek és épületek formáinak, anyagának változása igazodott az iratképzés változásaihoz, az iratok társadalmi megbecsüléséhez, az őrzéssel szemben támasztott mindenkori elvárásokhoz. Az irattárak és levéltárak fejlődése a középkori kincstáraktól, a mai modem légkondicionált és gördülőállványokkal ellátott raktárakig, savmentes dobozokig terjed. Ennek a változásnak a bemutatása maga is a történeti kutatás tárgya.
