Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

KÖZÉPKOR

A mohácsi csatavesztés után Esztergom környéke is elpusztul (1526) Mikor a királyné a csatavesztésről értesült, nem tudván még ekkor, hogy a király is elesett, a veszprémi püspökkel és Thurzó Elekkel, meg a pápai követtel rémülten Pozsonyba futott: kincseinek s egyéb ingóságainak nagy részét a Dunán szállították utána. Igaz ugyan, hogy ezekben, valamint a budai polgárok vagyonában is Orbáncz András esztergomi várkapitány tett némi kárt, de mégis messze eltávolodik az igazságtól ennek leírásában az az író, aki könnyű katonaságunkat is, kiket huszároknak neveznek, azzal vádolja, hogy a királyné udvarhölgyeivel szemben illetlenül viselkedtek, s csúfságra azoknak papucsaiban ugráltak. A török császár egy pár napot a csatahely környékén töltve, maga köré gyűjtötte mindazokat, a kiket zsákmánylásra bocsátott, s aztán Buda felé indult: a Duna partján való hatszori vagy hétszeri táborozás után meg is érkezett ide, felégetve az útjában talált falvakat és városokat. Budát minden őrség nélkül találta és felégette, csak a várat hagyta épségben a királyi istállóval és a vadaskerttel. Azután az egész dunáninneni Magyarországra zsákmányolókat bocsátván, a Duna és a Balaton közt fekvő területet tűzzel-vassal pusztította. - Esztergom várát azonban, - bár a fentebb említett Orbáncz András elhagyta, - egy alacsony származású ember, a ki azelőtt az esztergomi káptalan gyalogosainak vezére volt, név szerint Nagy András, a ki kevesed magával oda menekült, megvédte, valamint a parasztok és szerzetesek megvédték Visegrádot is, a királyi korona őrizőhelyét. Oly nagy félelem szállotta meg a mieink szívét, mikor meghallották, hogy a szultán Budára érkezett, hogy a mondott várak s ezekkel együtt Tata, Komárom és Székesfehérvár csak azért menekültek meg, mert a szultán, nem tudni mi okból megelégedve az ország elpusztításával,