Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

KÖZÉPKOR

III. Béla és III. Ince pápa az esztergomi érsekek királykoronázási jogáról (1209) Ince püspök, Isten szolgáinak szolgája a tiszteletre méltó testvérnek, János esztergomi érseknek és őt kánonilag követő utódainak. Mindörökké. Méltányos dolog a kérelmezők jogos kívánságait kedvezően fogadnunk, s kérelmeiknek, melyek az ésszerűség ösvényéről nem térnek le, hathatós módon eleget tennünk. Mivel hát, Krisztusban tiszteletre méltó testvérünk, azt kérdezted tőlünk, hogy a magyar királyok koronázási jogát, amely állításod szerint téged és utódaidat illet meg, neked és utódaidnak apostoli privilégiumunkkal kegyeskedjünk megerősíteni, mi, átnézvén elődünknek, boldog emlékezetű Sándor pápának regesztrurnát, úgy láttuk, hogy az a következőt tartalmazza: amikor a magyar királyság főemberei és bárói a mi elődünktől többször is állhatatosan azt kérték, hogy ha a jó emlékű Lukács, a te elődöd Sándor pápa parancsa ellenére megtagadná a kiváló emlékű Bélának a megkoronázását, (akit akkor a magyarok királyává választottak), abban az esetben mással helyeztesse Béla fejére az ország koronáját, nehogy az országnak és a magyar egyháznak súlyos veszedelmei származzanak abból, ha az említett Béla nem nyerné el gyorsan a felkenést és a koronát, ez a mi elődünk nevezett elődödnek apostoli írás útján meghagyta és az engedelmesség erénye alapján elrendelte: a királlyá választott Bélát - mindenféle halasztás, ellentmondás és fellebbezés nélkül - koronázza meg, vagy ha esetleg testi gyengélkedés miatt ő maga nem lenne képes a koronázást elvégezni, akkor (adja tudtára) jó emlékű kalocsai érseknek: az esztergomi érsek és az esztergomi egyház tisztének és méltóságának károsodása nélkül, mihelyt az ország püspökei összejönnek azon a helyen, ahol a királyokat koronázni szokták, Bélát kenje fel királlyá, és haladéktalanul helyezze fejére a koronát. De erre csak akkor kerüljön sor, ha előbb az ország püspökeinek és főembereinek tanácsára és egyetértésével a királlyá választott Béla pecséttel nyilvánosan megerősített írást ad arról, hogy ebből a koronázásból sem az esztergomi érsek-