Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

KOMÁROM MEGYE RÖVID TÖRTÉNETE

KOMÁROM MEGYE RÖVID TÖRTÉNETE A mai Komárom megye 1950-ben jött létre. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa az 1945 után kialakult Komárom-Esztergom vármegyéhez csatolta Veszprém megyéből Réde, Súr nagyközségeket, az ácsteszéri, bakonyszombathelyi és bársonyosi körjegyzőségekhez tartozó községeket, végül Fejér megyéből Bakonysárkány nagyközséget. Az új megye létrejöttének dátuma 1950. március 16. A honfoglaló magyarok 900 tájban szállták meg a Dunántúlt, Esztergom környékét a Tarján és Kürt-Gyarmat törzs szállta meg, Komárom környékét Léi törzse. A honfoglaló magyarság e területeken avar és szláv népességgel élt együtt. Esztergom jelentősége 970 körül nőtt meg, amikor Géza nagyfejedelem székhelyét Esztergomba tette át, tekintettel a várhegy jó földrajzi elhelyezkedésére. István király kisebb legendájából tudjuk, hogy István már Esztergomban született. Apja halála után, Koppány legyőzésével biztosította hatalmát István, s Esztergomban koronázták meg. Uralkodása alatt jönnek létre a királyi várispáni székhelyek, a királyi vármegyék központjai. Esztergom mellett királyi vármegye központja volt a Duna túlsó partján fekvő Komárom is. Kiépült a püspökségek hálózata, élén az esztergomi érsekséggel. 1000 körül indultak meg a királyi vár, a Várhegyen álló Szent-Adalbert bazilika, a város építkezései. A királyi vár körül az udvartartást biztosító szolgálónépek falvai terültek el. Maga Esztergom is a királyi udvar közelében letelepített bőr páncélkészítő esztrigonoktól kapta a nevét. A megye területe viszonylag sűrűn lakott, több település első okleveles említésével már a XI. században találkozunk. 1063-ban a krónikák szerint az Esztergomhoz közel fekvő Dömösön halt meg I. Béla király. Tata első említésével is a XI. század végén találkozunk. A királyi és érseki székhely Esztergom a XI-XII. században az ország központja. I. László és Kálmán törvényei alapján az ország