Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

AZ ÚJ ÉLET MEGINDULÁSÁTÓL 1962-ig

A Bányamunkás leleplező cikke a tatabányai bányamunkásság helyzetéről (1913. november 20.) Siralmas állapotok Tatabányán. A Magyar Általános Kó'szénbánya Részvénytársaság jól ért ahhoz, hogy dicshimnuszokat zengessen magának az általa megvesztegetett polgári lapokban. Ha valaki ezeket a híreket olvassa, azt hiszi, hogy Tatabányán tej és méz folyik az utcákon és hogy nincsenek boldogabb emberek a tatabányai bányászoknál. A valóság pedig az, hogy Tatabánya nagy börtön, amelyben a rabok ugyan nem léteznek elzárva, de állandó rendőri felügyelet alatt állnak. Panaszkodniok nem szabad a raboknak, mert a spiclik százai figyelik Őket s minden panaszért büntetés jár. Annyira függnek a munkások a társaságtól, hogy inkább elnyelik keserűségüket, semhogy az esetleg hosszú éveken keresztül fizetett társpénztári járulékot elveszítsék és a társaság házából kidobassák magukat. A munkaviszonyok rosszak, a kereset kevés és a bányászokkal való bánásmód gyalázatos. A munkások rossz táplálkozása, a túlerőltető munka és a rossz ivóvíz siralmas egészségügyi állapotokat teremtett. Legutóbb Komárom megye tiszti főorvosa tett jelentést, hogy Tatabánya és Felsőgalla közegészségügyi állapotok viszonylatában a lehető legrosszabb. A ragadós betegségek megdöbbentően szaporodtak. Komárom megye 16 községében járványos jellegű a fertőző betegség. Járványszerűen lépett fel a difteritisz, vörheny és a hagymáz, mely utóbbi betegség különösen Felsőgallán és Tatabánya bányatelepen aggasztó mértékben grasszál. A két bányatelep társulati kórházában most is sok tífuszos beteg fekszik. Az orvosi segély a legprimitívebb. A bányamunkások nem merik az orvost hívni és a kórházakba sem veszik fel őket mindig. A társaság a maga bűnét és hanyagságát a munkásokra tolja. Azt híreszteli, hogy a legmesszemenőbb óvintézkedéseket tette meg, hogy a telepeken időközben fellépő tífuszos megbetegedés járvánnyá ne fajuljon, de - úgymond a társaság -, minden jószándéka megtörik azon, hogy a munkásság, mely a legvegyesebb elemekből verődik össze, a társulat állal fenntartott italmérőkben állandóan dorbézol.