Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

A XIX. SZÁZADTÓL A KIEGYEZÉSIG

hajnalhasadtakor kezdette meg. E helységnek őrsége azonban kitért az összeütközés elől és Mocsara akart menekülni, de ettől nem meszszire két század Koburg huszár előtt, a kik a visszavonulási elzárták előlük, e több száz. főből álló sereg, közöli ük egy egész osztálya a Deulschmeisler-gránálosoknak, letelte a fegyvert. Az osztrákok, a kik Simunich hadtestéből és a 2. es 3-ik hadtest egyes részeiből állottak, sáncaik elvesztése ulán előbbi táborukból egészen az ácsi erdő elé visszavonultak és ott foglallak állást. Balszárnyuk a dunai szőlőkre támaszkodott, centrumuk a Harkály előtti halmokon a homokheggyel szemben, jobb szárnyuk pedig a tatai országúton Mocsa és Uj-Szőny között állott. Erejük Schlick megérkezése után 20.300 emberre rúgott több mini 100 ágyúval. A mi jobbszárnyunk Monostoron és az ácsi ülőn, centrumunk a homokhegyen és előtte s a mocsai országúton ()-Szó'nyig állott. (iörgei hat óra után a csalalérre jöll s parancsol adoli a roglöni előnyomulásra. Erőnknek súlyponlja a jobbszárnyra esett, leggyöngébben volt megszállva a balszárny; a lovasság a jobb szárny és centrum mögött a második csatarendben volt egyesítve és csupán négy század támogatta a balszárnyal. A kél hadtesl kis maradéka a komáromi őrség egy részével, mint tartalék, a hídfői tartotta megszállva. A 7. hadtesl Szent-Péterről felvonulóban volt. A balszárnyon elég kedvezó'leg fejlődöli a küzdelem. Az ellen, a ki bennünket erősebbnek hitt, mint a minők voltunk, eleinte csak védelmezőleg viselte magát, de támadásra fogta a dolgot, a midőn ütegeinek túlnyomó tüzelése bennünket megállított; végre lehagyta jó állását s bennünket lassankint visszanyomott a csillagsánc felé. Ez voll szerencsétlensége. Mert a vár ágyúinak öldöklő tüzébe jutott, a mi csakhamar hátrálásra kényszerítene. Erre a balszárny újólag előnyomult és teljesen vissza-verte őket. Az osztrákok jobb szárnyakkal és centumokkal, melyei még Damjanich nyomóit, Mocsáig hátrállak, ahol aztán a homok-buckákon Csém felé újólag állási vőnek. Míg mi ekképen a balszárnyon és a centrumban némi előnyt nyertünk, (iörgei helyzete Ácsnál az ellenség balszárnyával szemben annál nehezebb volt, meri a vadászoktól erősen megszállott erdői leiette makacsul védelmezték. A 9., 17., 19., 65. honvéd- és 60-dik sorezred zászlóaljai ismételt rohamokban nyomultak be az erdőbe, azonban nem tudták ma-