Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

A XIX. SZÁZADTÓL A KIEGYEZÉSIG

elején, vagy március végén mikor a libák kikeltek, az iskolábajárás rendszerint megszűnt: próbalét? nem volt nálunk szokásban. Meri hiszen a mester és pap úgy is tudták mit tanultunk, a szülők pedig nem sokat törődtek velünk, tehát mirevaló volt volna a próbatél? Mikor mestramnak, mint egyszersmind jegyzőnek a helység házán (vagyis a bíró házánál, mert nem volt külön helységház) dolga volt: akkor mindig csak magunktól, vagy néha a meslerné asszonyom belekintése mellett katekizmust tanultunk, mi ekképen ment végbe: egy nagyobb fiú a kérdésekel könyvből elolvasta, mi többiek szintén könyvből a feleletekel ráolvastuk oly hangosan, amint csak bírtuk, úgy hogy csöndes időben kiabálásunk a falu végére is elhallatszott, pedig az iskola a helység közepén volt. A plébános úr, ha csak valami nem gátolta, minden szerdán és szombaton délelőtt tartotta a keresztény oktatást, mi leginkább csak abból állott, hogy a katekizmusban foglalt kérdésekel a nagyobb gyermekektől kikérdezte, kik a könyvben levő feleleteket szépen elmondották: e fölött aztán a tisztelendő úr a maga módja és tudása szerint magyarázgatott: ily napokon délután mindig szünidőnk volt. Minden gyermeknek reggel darab fát kellett az iskolába vinnie, hogy azt fűthessék: néha a meslerné asszony bíztatott, hogy délutánra is vigyünk, ámbár ezzel nem tartoztunk, de azért ki szerét tehette, lopva is kapott egy-egy darabot hóna vagy inkább szűre alá, s avval elosontott, hogy meslerné asszonyomnak kedvében járjon. Egyébiránt fának nem voltunk szűkében, habár más szomszéd faluk erdejéből kellett beszerezni. Azonban fával az iskolát egy héten csak kétszer szokták fűteni: tudniillik szerdán és szombaton, mikor a tisztelendő úr megjelent, egyébkor a túltömött kis iskolát kipárolgásukkal maguk a gyermekek fűtötték, s néha annyira, hogy csak úgy csurgotl róluk az izzadság. Más elosztás a gyermekek közt nem voll, csak az, hogy a leányok az első padokban, a fiúk a hátulsókban ültek. A legkisebbek pedig a padokon nem férvén el, a földre kuporodtak le vegyesen fiúk és leányokkal. Néha oly zsúfolva volt az iskola, hogy a tanító alig bírt megfordulni. A szobapadlózatot nem ismertük, az egész faluban csak a tisztelendő szobái voltak kipadlózva s kin a majorban az uradalmi gazdatiszt lakása.