Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A XIX. SZÁZADIG

Bél Mátyás leírása Süttő község állapotáról (1730 körül) Süttő, hasonlóképpen az érsek új, német telepes faluja a Duna partján, ahol a vármegye határa van. Nyugatról ugyanis már a Komárom vármegyéhez tartozó Neszméllyel határos, déli szomszédja pedig a Gyulaiak Bikol pusztája és Lábatlan. A megyén belül Piszke és a Duna szomszédjai, mely utóbbi a mocsi határtól választja el.Lábatlan és Bikol között van egy Vadas nevű puszta, ahol az érseknek márványbányái vannak. Ez azonban inkább hegység, mint falunak alkalmas terület és nincs semmi nyoma az emberkéz munkájának, csak a Gerecse hegynek azon a részén, amely - mint mondottuk - alkalmas a márványfejtésre. Sem itt, sem az innen a Süttő falu felé eső részen nincs sík terület, csak az irtványföldeket művelik. Oly hosszú időn át volt ugyanis elhagyatott pusztaság, hogy benőtte a bozót és az erdő. Mikor a telepesek birtokba vették ezt a területet ki kellett irtaniuk, különben meg sem élhettek volna. Magyar és német telepesek vegyesen telepedtek le itt, mintegy négy évvel a Rákóczi-felkelés előtt. A felkelés elterjedésében azonban a lakosok ismét szétszóródtak, a falu pedig pusztasággá vált és csak akkor kelt új életre, amikor az ország is visszanyerte a nyugalmát. Ettől kezdve gyarapodik a falu lakosokban, szántóföldekben és szőlőkben, bár maguk a lakosok - a sok munkában és nehézségben kimerülve - még nem tudtak megerősödni. Sokan még mindig szegények és csak most kezdenek fészket rakni, mégis tűrhető a sorsuk. Katolikusok, saját templomuk és plébánosuk van. A falun patak folyik keresztül, amely a Gerecseny vizét vezeti a Dunába. Ezt Kiskútnak nevezik és azt állítják, hogy a fájós, csipás szem meggyógyul, ha benne megmossák. Egyébként malmot is hajt. A forrás latin nyelvű. Fordította Prokopp Gyula. Bél Mátyás Esztergom vármegyéről írt kiadatlan művének szemelvényes magyar fordítása. Tatabánya 1957. 3435.1.