Ortutay András: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv (Tatabánya, 1988)

TÖRÖK VILÁG

máshegyen egy erős kerítéssel és árokkal teljesen felszerelt erőd áll, amelyet először Szulimán török császártól 1542-ben szükségtelen át­adáskor egy spanyol, akit Salamankának neveztek, aki Ferdinánd csá­szártól parancsnoknak volt odarendelve, lövetés és ostrom nélkül meg­vétetett. De azután 1595-ben ő hercegi fölsége Mátyás osztrák főherceg a római császár őfelségének Rudolfnak a testvére és Magyarország helytartója és fő hadi parancsnoka által, amikor ő felsége előbb a ta­máshegyi erődöt, a Vízivárost és Párkányt erővel és fegyveres kézzel bevette, a vár minden helyen lövetett és a törököt minden fegyverrel támadták, és semmi felmentésben nem reménykedhettek, parlamen­terek által a török ismét feladta a várat és még 1604 körül, a Ma­gyarországon támadt nagy forradalom és felkelés miatt újra elveszett és a török kezébe került. De a törökök eddig még semmit sem épí­tettek, mint hogy ők a Tamáshegyet elbontották és alacsonyabban ar­ra egy erődöt nagyon erősen csináltak és a hegyet körül mergerősí­tették. A váron és a Vízivároson ők az egyes belövések helyét ismét kijavították és a magyar palánkokat és kerítéseket mint korábban, amikor a mieink voltak, felállították és jobbá tették. Akkor június 22-én mi azután kiszálltunk, sok török állt a par­ton és hamarosan az esztergomi bég a szószóló urat két előkelő tö­rökkel a hajón felkereste, üdvözölték és minden jót kívántak, evvel szemben a szószóló úr udvarmesterét néhány nemessel és más szol­gákkal az erődbe küldte, a béget hasonlóképpen helyben felkeresni, köszönteni és neki egy szép elefántcsontból készült íróasztalt és egy szép aranyozott órát ajándékozott. Ezeket a bég nagyon köszönte és ismét sok udvarias szóval köszönte. A bég egy kis szobában ült, amely­ben előbb Althan Adolf úr is, aki akkor Esztergom parancsnoka volt, élt, egy alacsony vörös kendővel letakart szófán, a padló egészen sző­nyegekkel volt beborítva; a bég körül néhány előkelő török és a fiai állottak. A bég egy láthatólag erős, nem öreg személy volt, fekete széles szakállal. A bég ajándékozott akkor a szószóló úrnak 10 bir­kát, 50 tyúkkal, valamint borból és abrakból eleget. Még ezen a napon délután három óra körül a szószóló úr innen ismét útrakelt és Visegrádig mentünk, a bég is velünk volt, a budai kiaja mellett a sajkájukkal utazva és megtudtuk, hogy a török hama­rosan átvesz minket, és a mi hajónkat embereinkkel nem használhat­

Next

/
Thumbnails
Contents