Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Hudi József: Egy kispolgár pályafutása a 19. században
84 Mentalitástörténet Hudi József számára fenntartott magánoskolájában (varróiskolájában) segédkezik, a környéken kirándul vagy éppen „polgári társaságba” jár. „Naponként nőtt bennem a böcsületvágy, kezdtem csinosan ruházkodni, ha kimentem sétálni, mindég polgári társaságot kerestem, s hogy végre kifogygyak endícséreteimből, még csak azt említtem, hogy utóbb korhely bajtársaimat szánakodva kezdtem nézni, s minden borból leázott embertől az undorodásig csömörlöttem. Szóval, nem én voltam az az ember, aki előbb.” - jegyezte fel később.13 Hogy az elhatározás szilárdnak bizonyult, részben Jákói Zsófia érdeme, aki 1834-ben házukhoz veszi Fran- csicsot albérlőnek, s a következő évben arra is megkéri, hogy szabad idejében a lányiskolában is legyen segítségére. Francsics ettől kezdve nemcsak saját kedvtelésére, hanem a serdülő lánykák szórakoztatására is olvassa a korabeli szerelmes „románokat” és verseket. Az iskola udvarán, majd Halas úr kertjében is neves virágkertészetet alakít ki Müller József püspöki franciakertész segítségével. „... virágokat tenyészteni, körbe-körbe szép könyveket olvasni, mégpedig naponként pár óráig a leány oskolában fennszóval - hogy ennél dicsőbb foglalkozás egy fiatalember számára van-e még a föld hátán? Azt határozza meg az olvasó.” - vetette papírra 1842 táján. Szabadidős tevékenysége a későbbiekben újabbal egészült ki. 1846 unalmas téli napjain naplót kezdett imi, s elhatározta, hogy eddigi életét is megörökíti. „Amint a borbélyból kertész lett, úgy idő múltával még író is vált belőlem.” - írta nem kis büszkeséggel. „Még most is, midőn e sorokat írom - olvashatjuk 1847-ben - jóízűen mosolygom, hogy hogyan jöhettem én azon gondolatra, hogy tanulatlan, érteden író létemre hogyan tudtam íráshoz fogni, s naplót kezdeni és folytatni, pedig csakhogy elkezdtem, hanem folytattam is.” 1847 nyarán - 43 évesen - kezdett hozzá az eltelt 20 év megírásához, s ezzel párhuzamosan naplóját is vezette. Az írás, a szellemi függetlenség gyógyír a „folytonos szolgaságra”, melynek csak 1853-ban szakad vége, mikor Halas végre átadja neki borbélyüzletét, megnősülhet, s végre a maga ura lehet. Halas kétemeletes kis házát, anyósa földjeit megszerezve, tekintélyes polgár, 1859-ben almádi (balatoni) szőlőbirtokos lesz. De a későn jött kispolgári idill nem tart soká, mert az 1860-as évektől egyre sorjáznak az anyagi gondok. Balul kiütött vállalkozásaival Francsics mintha az apai mintát követné. Nem térülnek meg szőlőbeli beruházásai, a politikai divattá vált szakállviselés tönkreteszi borbélyüzletét. Előbb csak adóhátralékaik nőnek, 1870-ben már foglalnak is náluk. 1871-ben meghal felesége, s Francsics végképpen magára marad. Gyermekük nincs, csupán felesége unokaöccsére, Földes Mihályra számíthat, aki az ő segítségükkel tanul a pesti egyetemen. A következő évtized egyre nagyobb nélkülözések közepette, betegeskedéssel súlyosbítva telik. 1 877-ben meg kell válnia Fő utcai házától, melyet Auer Lipótné vásárol meg tőle; 1879-ben a veszprémi Táborállás dűlőben fekvő két hold 302 négyszögöl szántóján kénytelen túladni: ezt özv. Jákói Mihályné 13 Az idézeteket itt és a következőkben Francsics emlékiratai II. kötetéből (1827-1849) vettem.
