Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Czieger András: A bukott politikus
A bukott politikus 71 mély politikai pályájának alakulásában. Ezek az uralkodói megnyilvánulások jól jelezték a bukás mértékét, illetve azt, hogy van-e esély a politikai hatalomba való visszakerülésre (azaz átmeneti vagy végleges volt-e a bukás). A politikusok menesztése természetesen nagyon sokféle ok miatt bekövetkezhetett, ám vizsgálataink szerint a bukás két típusa mégis jól elkülöníthető. A típusalkotás kulcsfogalma a korszak mentalitásának egyik fontos eleme, a Pauler által is emlegetett becsület, pontosabban az egyéni, a személyes becsület.10 11 Az első (népesebb) csoportba azokat a politikusokat sorolom, akik ugyan különböző politikai ügyek miatt megbuktak, de becsületük, erkölcsi tekintélyük sértetlen maradt. Nekik jó esélyük volt arra is, hogy később visszakerüljenek a kormányzatba, vagy más fontos hatalmi pozícióba. A bukás oka, mint már említettük, sokféle lehetett: Kerkapoly pénzügyminiszter például az 1873-as hitelválságba, Tisza Kálmán a véderőtörvénybe, Wekerle a házassági törvényekbe, Bánffy az „ischli klauzuládba bukott bele. A sor még folytatható lenne. A közös azonban az, hogy a bukás ellenére az itt említett személyek nem kényszerültek távozni a politikai közéletből. Kerkapoly továbbra is képviselő maradt, az uralkodótól megkapta a Lipót Rend nagykeresztjét, sőt a valóságos belső titkos tanácsosi címet is; Tisza nem igazán szerette a rendjeleket, így az uralkodó fiainak adta meg a grófi címet, a szabadelvű párt pedig továbbra is kikérte Tisza véleményét (a háttérből irányított tovább); Wekerle még két alkalommal foglalhatott helyet a miniszterelnöki székben (közben pedig a Közigazgatási Bíróság Elnöke volt); Bánffy pedig megkapta a Szent István Rend nagykeresztjét és az uralkodó főudvarmesterévé nevezte ki. A hasonlóság ellenére azért hangsúlyozni kell azt is, hogy a felsorolt politikusok egyéniségüknél fogva különbözőképpen fogadták menesztésüket, bár erről meglehetősen kevés személyes forrással rendelkezünk. Kerkapoly miniszteri búcsúbeszédében egyfajta mártírszerepet vett magára: „Teljesítettem kötelességemet, amint azt Isten tudnom adta. készséggel magamra veszem és viselem a felelősség rám eső részét. Szangvinizmussal és optimizmussal vádolnak, pedig teljes életemben nem voltam az... Mindez nem az én vétkem, hanem az én végzetem.”.11 Tisza saját menesztését egyértelmű bukásként élte meg, annak ellenére is, hogy jó taktikai érzékének köszönhetően végül Kossuth állampolgársága kapcsán mondott le, így méltósággal távozhatott. Tisza egy álhírre válaszolva Fáik Miksának írott keserű levelében így fogalmaz: „...Tisza Kálmán sem meg nem engedett, sem meg nem tilthatott semmit, mert már 1890. március 13-án véglegesen fel lett mentve a miniszterelnöki teendőkből, vagy ha jobban tetszik 10 A becsület fogalomról és annak jelentőségéről korábban már szólt a párbajok kapcsán Szabó D. 1991. 11 Képviselőházi beszédét idézi: Kövér Gy. 1986. 106.
