Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Juliane Brandt: Rövid fohászok
Rövid fohászok 369 A művek nyújtotta gazdag vizsgálati anyagból az alábbiakban először az alapvető irányzatokat és közönségsikerüket vázolom, majd a következő témakörökről vallott felfogásokat mutatom be: (1) az emberi testiség (betegség és halál); (2) a természet és a természeti csapások; (3) az élethelyzetek csoportosítása és a társadalmi rétegződés; (4) a munka és a munka eredménye. (Terjedelmi okokból az emberi együttélésre, a családra és a nő szerepére vonatkozó, külön elemzést kívánó témaköröket kihagytam.) Ezek a nézetek szerintem nemcsak bizonyos alapvető vonásokat foglalnak össze, hanem a weberi tézis szerinti „protestáns etiká”-val kapcsolatban is sokatmondó központi dimenziókat emelnek ki. Alapvető beállítódások, irányzatok, és visszhangjuk A bennük képviselt felfogások, az emberi élet problémáihoz, szokásaihoz való viszonyulásuk szerint a vizsgált művek két nagy csoportra oszlanak, amelyek előzetesen konzervatív-ortodoxként vagy liberálisként címkézhetők. E felfogások lényeges mentalitástörténeti dimenziókban is különböznek egymástól. Az itt választott elnevezések azonban nem a szerzők szűkebb értelemben vett teológiai irányzatára vonatkoznak - ők túlnyomórészt liberálisnak számítottak. A könyvek csoportosítása kizárólag mentalitástörténeti szempontokat követ, s az egyedi szövegek elemzésén alapul. Az alábbiakban a két irányzat ezért „konzervatív (ortodox)” illetve „liberális tendencia”-ként szerepel. A konzervatív-ortodox tendencia alapvonásai: a tűi világi élet erős hangsúlyozása, a lélek üdvözülése, mint a hívő ember tulajdonképpeni érdeke, amivel szemben evilági helyzete közömbösnek tűnik. A jellemző itt nem ezek tézisszerű emlegetése, hittételként való elismerése - elvben az inkább „liberális” szerzők többsége is aláírná ezeket -, hanem állandó hangsúlyos előfordulásuk, érvelésbeli státusuk. Az ember evilági helyzete közömbös, ugyanakkor minden pozitív eleme módfelett bizonytalannak, változékonynak tűnik. Az egyéni élet e szövegek tükrében csapások, szenvedések sora. Ezek közepette a szenvedésnek és okainak megszűntetéséért imádkozni szabad. A helyénvaló magatartás pedig ezeknek jogos büntetésekként való elismerése, isteni döntésnek tekintése, főleg pedig hangsúlyozottan a saját bűnös volt kifejezésének elismerése. Isten így látta jónak, a büntetést is hálásan kell elfogadni, egyébként pedig hitért és bizalomért kell folyamodni. A legnagyobb szenvedés így nem a testi kín, az emberi veszteség, hanem a hit, az Istenben való bizalom elvesztése. Az irányzat alaphangját Szikszai üti meg, amit Dobos, Révész, Szabó, Csiky visz tovább. A második, „liberális” tendencia képviselőinél az evilági élet tranzitorikus jellege a háttérbe kerül, nagyobb figyelmet szentelnek az evilági életnek és perfekcionabilitásának, közvetlenebbül és naivabban kérik a konkrét szenvedés
