Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila
Sánta Pila 333 zisztenciális válságának reprezentánsaként szintén a bíróság kezére dolgozott. Nem véletlen, hogy pont ezeket a szövegeket használta fel a vizsgálóbíró a gyanúsítottnak feltett kérdések megfogalmazásánál. A dunaszentgyörgyi Horváth Pál szintén a helyi közösség Játékszervezője” volt, amikor Tamás Zsuzsát a helyi közösség egyes tagjainak segítségével a bírósági „játékba” hajszolta. A madocsai Fehér Ilona fő konkurense miatt került gyanúba. A falu másik bábája, Biczóné fő szervezője lett a boszorkányvádaknak. Az 1741-es perek egyéb gyanúsítottjai a bírósági kihallgatások után, más boszorkányok által bevádolva kerültek a „vádlottak padjára”. A helyi közösségek tehát alkalmazva a boszorkányság konfliktusmegoldó intézményét „kitermelték” a maguk gyanúsítottjait. A vizsgálóbíró viszont felhasználva ezt a helyi kezdeményezést kiteljesítette azt a bírósági eljárásban. Czompó József szándékai között az szerepelhetett, hogy egy helyi boszorkánytár- saság reprezentatív tagjait kiemelje abból a közösségből, amelyben éltek, és megbüntesse őket. Ha bebizonyosodott az ördöggel való szövetség és fajtalankodás a Praxis Criminalis szerint a rontással való károkozás nélkül is a gyanúsított tűzha- lálra ítélését eredményezte. Tamás Zsuzsa, Vörös Ilona és Fehér Ilona a tortúravallomásban és az azt követő vallomás megerősítésben elismerte ezeket a vádakat. A végső ítélet így egyértelmű volt. A vizsgálóbíró szándéka az volt, hogy egy Járványt” megszűntessen. Törekvése azonban visszájára fordult. A bírósági eljárás nemhogy megszűntette volna, hanem elterjesztette a Járványt”. Mint ahogy a pestis új intézménye, a vesztegzár is számos konfliktus forrása lett 1739-ben és később,65 a bírósági eljárásban bevezetett új „gyógymódok” is konfliktusok egész sorát generálták. Ezzel a summás megállapítással történeteink itt véget is érhetnének. A három sztori azonban nem tekinthető befejezettnek. A tanulmány írója tanácstalan. Hisz nem sokat tudtuk meg arról, hogy valójában ki is volt Vörös Ilona, alias Sánta Pila, aki áldozata lett egy „játéknak”. Alakja nem hasonlít ahhoz a Giovan Battista Chiesa ördögűzőhöz, akinek személye Giovanni Levit és Maurizio Gribaudit a „racionális és aktív egyén modelljének” a megalkotására ihlették.66 Valójában csak a Clifford Geertz által meghatározott egyénre bukkantunk, akinek alakja - Geertz szavaival - inkább csak egy Jelentéshálóban vergődő állat”-hoz67 hasonlít. A történetírás fonala itt tehát megszakad! Talán csak azt láttuk, hogy miként működött egy előítélet. 65 Tóth G. P. 1998. 66 Gribaudi, M. 1996.; Levi, G. 1991. 67 Geertz, C. 1994.
