Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila

322 Mentalitástörténet Tóth G. Péter kívül búzás vermet bontott, s ezen Vörös Ilona a honya alatt egy kosár fejér szilvát vivék ment, kit megh szollitván a Pátens, hogy adna szilvát néki, eö Is tyúkjainak búzát adna érette, de Vörös Ilona nem adott, mondván, hogy neki utya volna, a fatens pedigh felelt, hogy ha utón nem adna, kertiböl-is, ha arra uttya lenne, fogna szedni, a mint kevés idő múlva, kölletett a Fátensnek Dunára vizért menne, s az al­kalmatossággal egy kannával kertyében Vörös Ilonának szedet szilvát, azt látván Vörös Ilona, szitta, s fenyegette a Fatenst, hogy megh fogja mondani Daroczy Ferencz Uramnak, de Vörös Ilona a fatensre gonoszt nem tett, hanem mingyárt azon est ve vacsoráját a Fátens el végezvén, Lovakhoz mivel kocsis lévén az Istállóban ment, és ott ágyára fél oldalára le dőlvén dohányozott, és egy kevéssé el is szunyadott. Vörös Ilona hozá bé menvén, száját a Fátensnek megh fogván két felé húzta, kire fel ébredvén a Fátens, s maga elöt Vörös Ilonát megh látván egész a házáigh kergette, s ott egyszer s mind előtte el tűnt, ennek utána pedigh, mint egy hat hónappal, midőn a, Fátens Földvárra Stafétát vit volna estve cir. kilencz, vagy-is tiz óra tájban Kömlöd táján egy dombon Vörös Ilonát, kit a fátens három Társai közül ki ismért, tanczolván egyiktől közüllök, a Fátens hallotta mondani, fogjuk megh, és szedgyük ki a Csontyát, de a harmadik, kit nem ismérvén, ellent álot mondván: Ne báncsuk, ugyan békességessen a Fátens el ment, nem is bántot­ták, de Vörös Ilonát ki ismérte szaváról, és sántaságáról, közüllök, ezek után két Társaival Vörös Ilona el repülvén Duna felé, s el tűnt.”30 Ha megpróbáljuk Szlaninkai szövegét részeire bontani a következő szegmen­seket találjuk: 1. konfliktus Szlaninkai és Vörös Ilona között. Vörös Ilona nem ad szilvát a tanúnak; 2. második konfliktus. Szlaninkai Vörös Ilona kertjében szilvát lop; 3. Vörös Ilona megfenyegeti a tanút, hogy beárulja a földesúmál a lopás miatt; 4. Vörös Ilona természetfeletti alakban éjjel megjelenik a tanúnak, és a száját fél­rehúzza. A tanú álmából fölriadva a Vörös Ilonának vélt alakot elkergeti. 5. hat hónappal később a Paks-Dunaföldvár közötti úton, a kömlödi dombnál három asz- szony, köztük Vörös Ilona, tennészetfeletti alakban megfenyegeti a tanút, hogy ki­szedi a csontját. Egy másik asszony viszont ezt megakadályozza. Ezek után a há­rom asszony elrepül a Duna felé. Mit is tartalmaz ez a tanú szerint 1736-ban lezajlott élmény-történet? Szlaninkai egy valós társadalmi viszonyokból fakadó konfliktus (kérésmegtagadás, terméslopás) mellett elmond egy természetfeletti megjelenést is tartalmazó konf­liktust: a tanú egy mulatozó és rontó szándékú társasággal kerül szembe. Pócs Éva szerint a magyarországi népi boszorkányszombat elképzelések nagy részénél ki­mutatható a korábbi tündérmulatságok jelenléte. Az „embervilágon” kívül eső tér­ben, jelen esetben a kömlödi dombon megjelenő három rontószándékú asszony, egy korábbi tündérhiedelem „elboszorkányosodott” alakjai. Erre utal a szövegben az, hogy a három alak tulajdonképpen az „emberi világon” kívül, a „tündérvilág­30 Schram F. 1970. 487-488.

Next

/
Thumbnails
Contents