Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Test-Lélek - Tóth G. Péter: Sánta Pila

Sánta Pila

317

A történetek nem válnak szét egymástól. A vádlottak és a tanúk, mint „szerzők”, többé vagy kevésbé a saját élménytörténeteiket vagy a bíróság által is befolyásolt elbeszéléseiket mesélik el. A jegyzőkönyvek „szerzője” a tanúk és a vádlottként előállított személyek vallomásaiból konstruálja meg és dolgozza egybe a maga szövegét. Az előadás „szerzője” (és a egyben a harmadik történet narrátora) pedig - ismerve a jegyzőkönyveket és néhány, a jegyzőkönyvekkel egykorú forrást - mindebből egy tágabb kontextusú históriát ír. Bár az előadás igyekszik elkerülni az eseménytörténet anekdotázásra késztető stílusát, mégis vállalja minden következményét annak, ha az olvasó úgy érezné a tanulmányíró csak „történetet” mesél.8

A ,játék” „főszereplője”9 Páli Pétemé Vörös Ilona, vagy ragadványnevén Sánta Pila 1741-ben - amikor a jegyzőkönyveket papírra vetették - 62 évesnek

fliktus, egy krízishelyzet vagy egy rítus teremt egy eddig még nem létezett közösséget, amit aztán tanulmányoznak; 3. Amikor a jellegzetes tulajdonságok hasonlósága mellett a különbségeket is vizsgálják. Vagyis a mechanikusan körülhatárolt közösség kapcsolatait próbálják meghatározni (kapcsolatháló analízis); 4. Amikor egy-egy személy kapcsolathálóját tárják fel a lehető legrészletesebben (EGO centrikus feldolgozás), itt alkalmazzák leginkább a társadalmi drámaelemzések (social drama) módszereit (Turner, Leach). Az antropologizáló történetírásban és a történeti eseményeket is feldolgozó antropológiában kialakult tehát egy olyan irányzat, melynek középpontjában egy területi és korszak-határokkal meghatározott „közösség” vagy annak egy tagja állt. A közösségtanulmányokra összefoglalóan. Macfarlane, A. - Harrison, S. - Jardine, Ch. 1977.; Redfield, R. 1950.

8 Vö. Aunger, R. 1995. Az elbeszélésről és annak problematikájáról 1998. július 25-31. között tartotta konferenciáját Göttingenben „Horizons of Narrative Communication” címmel az International Society for Folk Narrtive Research társaság. A „story” vagy „history”, archívumból dolgozás vagy terepmunka, személyes emlékezet vagy történelem problematikájáról, az elbeszélések jelentőségéről, a kutatók által teremtett (konstruált, szelektált) szövegarchívumokról, a kutatói diskurzusokat meghatározó kánonokról számos előadás hangzott el.

9 A dolgozat elkészítését számos tanulmány inspirálta. Ezekben a munkákban a kutatók a korábbi évszázadok egy-egy ismert vagy kevésbé ismert személyiségének életvilágát próbálták rekonstruálni, értelmezni; Luther Márton, a vallásalapító; Pierre Rivére anya-, fivér- és nővérgyilkos parasztfiú; Ralph Josselin, az essexi lelkész; Jeanne d’Arc, a népvezér; Domenico Scandella alias Menocchio eretnek molnár; Herculine Barbin a hermafrodita; Enguerrand de Coucy, a lovag; Nicolas Contat nyomdász, Járomé és Léville nyomdászinasok; Martin Guerre az imposztor; a 13 éves Anna Catharina Weisenbüchler boszorkány; Johannes Hoos 17. századi parasztgazda; James Cook, a kapitány vagy Giovan Battista Chiesa, az ördögűző személyéről írtak. Vö. Boyer, P - Nissenbaum, S. 1974.; Damton, R. 1984.; Davis, N. Z. 1983.; Davis, N. Z. 1983.; Duby, G. - Duby, A. 1989.; Erikson, E. H. 1991.; Foucault, M. 1973.; Foucault, M. 1997.; Ginzburg, C. 1991.; Henningsen, G. 1988.; Imhof, A. E. 1992.; Le Roy Ladurie, E. 1980.; Le Roy Ladurie, E. 1983.; Le Roy Ladurie. E. 1997.; Levi, G. 1985.; Macfarlane, A. 1970a.; Macfarlane, A. 1970b.; Macfarlane, A. 1976.; Sabean, D. W. 1988.; Sahlins, M. 1985.; Schmitt J. 1979.; Tuchman, B. 1987.; Whitehead, N. L. 1995. A magyar főhősök közül ki kell emelni Schiszler Károly kádármestert; Lobkowitz Poppel Éva, Batthyány Ferencné gyógyító főúri asszonyt; a reformata Schreiber Farkas(ok)at, Szegedi Kis Istvánt, Skaricza Mátét, Trombitás Jánost; a borbélymester Francsics Károlyt. Vö. Fügedi E. 1992.; Kincses K. 1993.; Szakály F. 1995.; Tóth Z. 1977.;