Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Test-Lélek - Horváth József: A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás a 17. századi győri végrendeletek tükrében
A lélek sorsáról való gondolkodás és gondoskodás 309 A lélek üdvét (is) szolgáló rendelések A 17. századi győri végrendeletekben számos olyan rendelkezés található, mely a lélek üdvét is kívánta szolgálni: ezekről - előfordulásuk nagy száma miatt — áttekintést itt és most nem adhatok, csupán utalnék legfontosabb jellemzőikre. E rendeléseken belül a legnagyobb csoportot az egyházaknak szánt kegyes hagyományok alkotják. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen például Szende Katalin vizsgálatai szerint az 1524 előtti soproni végrendeletek kb. 80 százaléka tartalmazott ilyen jellegű hagyományt - és ez az arány volt akkortájt jellemző Nyugat-Európában is.56 A 17. századi győri testálóknak ennél lényegesen kisebb hányada tett kegyes hagyományt - igaz viszont, hogy aki tett, az nem ritkán egyszerre többeknek is. Már említett, 1991-ben végzett számításaim szerint az akkor általam ismert 804 darab 17. századi győri testamentum összesen 905 egyházaknak szánt kegyes hagyományt tartalmazott: közülük 306 a század első, 599 pedig második felében tétetett. Ez az arány az „adakozási kedv” lényeges fellendülésére utal. A hagyományok kb. egyharmada a Boldogasszonytemplomnak, a Győrött földesúri jogokat is gyakorló székeskáptalan templomának volt címezve; őket a ferencesek követték 166, majd a jezsuiták 50 adománynyal. Jelentős számban emlékeztek meg a testálok a győri kongregációkról (87 említés), és kaptak hagyományokat a protestáns felekezetek is - az evangélikusok 59, a reformátusok 16 alkalommal -, akik egyébként a városon belül közösségben nem gyakorolhatták vallásukat.57 A kegyes hagyományok jellegének bemutatása külön tanulmányt igényelne; itt mindössze egyetlen jelenségre hívnám fel a figyelmet: számos esetben megfigyelhető, hogy a testáló különböző felekezetekhez tartozó egyházi intézményekre egyaránt tett hagyományt! Mivel a győri testamentumok „expressis verbis” soha nem közük készítőjük vallási hovatartozását, egyértelműen nem állapítható meg, mely felekezetekhez tartoznak az érintett testálok. A hagyományok értékét tekintve azonban úgy tűnik, hogy döntő többségében protestáns végrendelkezők hagytak katolikus egyházi intézményekre is. E jelenség más településeken is megfigyelhető: Tárkány Szűcs Ernő is említést tesz róla, „igazi lélekváltság”- ként említve azt.58 A kegyes hagyományok nem ritkán konkrétabb kikötésekkel jutottak el a címzettekhez. Több testáló rendelkezett például arról, melyik templomban és mikor mondjanak szentmisét lelke üdvéért. E célra néhányan meglehetősen magas, több száz mise díjának megfelelő összeget testáltak, míg mások nemcsak saját maguk, de elhalt szüleik vagy házastársuk leikéért is mondattak miséket. 56 Szende K. 1990. 268-269. 57 A pontosabb adatokat ld.: Horváth J. 1997b. 97. 58 Tárkány Szűcs E. 1961. 158-159.
