Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Kis Domokos Dániel: A hegymászó és a hegyek
A hegymászó és a hegyek 283 Olaszhoni és schweizi utazás - is megörökített.15 Ő egyébként - a késmárki várkapitány feleségét, a Tátrában már 1565-ben kirándulást szervező Laszky Jeromosnét nem számítva16 - az első magyar turistanőnek tekinthető. O is járt a híres Szent Bemhárd klastrombán, a Montblanc körüli hajmeresztő útjait is megírta könyvében: „Az én vágyásom is a Mont Blanc tetejére felmenés lett volna; de úgy határoztunk, hogy azt csak megkerüljük. Ehhez is kevés asszony fog, mert némi fáradsággal jár. Határozatunk teljesítéséhez készülvén, földképet terítettünk magunk elébe; utunkat elintéztük; vezetőket és öszvéreket fogadtunk - egy vezetőt napjára hat, egy öszvért hét francon - hogy másnap a Mont Blanc körüli vándorlásunkat elkezdhessük [...] Eleinte szédültem, midőn egy oldalas, meredek tükörsíkságú jeges ösvényen, hol a patkólatlan öszvér alig kapaszkodhatott, lábaim sok helyen borzasztó, mérhetetlen mélység felett csüngöttek, s csak egy mozdulat, egy kemény szélfuvat elégséges lett volna a melységbe lezuhanni; de úti társam hideg merészsége révezetességemet velem is hamar elfelejtette.” - Majd Eötvös Loránd 1869-es tiroli útjáról küldött egyik levelének részletével némiképp rokon gondolat, vagyis a hegyek magasságában való lét emberre gyakorolt hatásának észlelése nyer megfogalmazást - „Midőn magunkat az egész alattunk élő világ felett látjuk: akkor a merészség kifejezhetetlen érzete tölt el; mindent elérhetőnek vélünk.”17 S habár Eötvös József ma meglévő könyvei közt nem szerepel ez a mű, az 1842-ben megjelent könyvet s talán magát a szerzőt is ismernie kellett. Akárcsak Szemere Bertalan igen népszerű, több kiadást megért nyugateurópai útleírását, mely a magyar próza egyik remeke, szép magyaros gondolat- és mondatfűzéssel. Svájcban maga is a havasok vonzásába került: „Nem, az alpokat, ha nincsenek szem előtt, lehetetlen képzelni, még az emlékét sem bírja visszatükrözni ha eltávozánk.” Egyik, 1837. szeptember 13-i útja a Faulhomra vezetett. A környező hegyek látványában gyönyörködve azért a „nemzetkarakte- rológiára” is jut némi idő: „A faulhorni vendégház legmagasb fekvésű lak egész Európában. A utazók emlékkönyvében, mibe nevem én is beírám, szinte kinyomva találom az európai három fő nép jellemét. Az angol így ír: fölérvén ekkor és ekkor, igen jól ebédeltünk, igen kéj elmünkre leltünk s különösen a kávé finom és olcsó volt; a német majd egy egész foliolapon értekezik az emberi dolgok hiábavalóságárul, idézvén német és francz írók állításait; a francz elmés akar lenni: nevedtől (Faul-hom) féltem de fáradságom jutalmazva lelem. Kicsinységek, de ezek is viselik a népszellem typusát, mint viseli a fejedelem képét a legkisebb fillér; itt is megismerni a három népet, itt van a comfortable angol, 15 Paget J. W. P. 1842. 1. k. 16 A tátrai hegymászás korai időszakáról: Szepesi N. V. 1943. 198-202; Turóczi-Trostler J. 1956. 82-93.; Neidenbach Á. 1992. 10-14. 17 Paget J. W. P. 1842. 136-137.
