Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
A fordított világ mentális sémája 255 (köztük a fordított világ motívumai) voltak festve, de belül drága orvosságokat rejtettek. (Természetesen az orvosságok is Krisztusra utalnak, ő a gyógyítója, orvossága az emberiségnek.) Ilyen Szókratész is: külsőre rút, mulatságos, mindig nevető kedvű, mindig gúnyoskodik, mindig takargatja isteni tudományát, de kinyitva ezt a skatulyát, belsejében mennyei orvosságot találsz, ember fölött való értelmet és különféle erényeket, megvetését az anyagi javaknak. Ennek mintájára Rabelais figyelmeztet arra, hogy müvében betű szerinti értelemben vidám dolgok találhatók, de ezeknél nem kell sokat időzni, mint a szirének mellett (akik elcsábítják és megölik a hajóst), hanem a mélyebb értelmet kell megtalálni.72 Az utazókat megölő szirének említésének az a célja, hogy felidézze az olvasóban az egyik legfontosabb bibliai helyet, amelyre a humanista hermeneutika hivatkozni szokott: „a betű megöl, a lélek pedig megelevenít”. (2Kor 3,6)73 Tehát a betű szerinti, felszíni és szórakoztató jelentésréteg mögött a lelki, komoly és általában didaktikus jellegű értelmet kell feltárni. A reneszánsz alapvető tapasztalata, hogy a külső (pl. a test, a világ), a látszat mögött más, éppen ellentétes lehet a belső (pl. a lélek, lásd Othello). Ez is egyik fő jellemzője a fordított világnak. Közvetlenül kapcsolódik ehhez a „theatrum mundi” toposza: a fordított világ és embereinek élete színházhoz (vagy karneválhoz) hasonló, ahol mindenki álarcot visel és szerepet játszik. Ez a gondolat is antik szerzőkre, különösen Lukianoszra megy vissza, akinek egyik dialógusában a filozófus Menipposz az alvilágban a holtak egyforma, megkülönbözhetetlen csontvázait szemlélve ezt mondja: „ahogy elnéztem őket, képzeletemben hatalmas karneválként jelent meg az emberi élet, ahol mindent a Vaksors irányít és rendez, sőt ő osztja szét a különféle tarka-barka jelmezeket is a felvonulóknak...”.74 Tehát a világ karneváli szemlélete is az antikvitás öröksége. A „theatrum mundi” fordított világát két nézőpontból lehet szemlélni. (Nemhiába volt a perspektivikus ábrázolás a reneszánsz művészet egyik alapvető problémája és vívmánya.) Az emberi balgaságon síró Hérakleitosz szemszögéből nézve a világ és az emberi élet tragédia, a mindig nevető, csúfondáros Démokritoszszal 12 Gargantua, Prologe: Rabelais, F. 1994. 5-6.; Rabelais, F. 1965.1. 7-10. 73 Hasonló értelemben: „A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit...” (Jn 6,63) Erasmus azt írja, hogy a költők és a platonikus filozófusok esetében a betűt meg kell vetni, és a rejtett jelentést kell keresni. Ilyen a Szentírás is, amely szegényes, majdnem nevetséges külső alatt istenséget rejt. (Erasmus 1968. 188.) 74 Menipposz avagy leszállás az alvilágba: Lukianosz összes művei I. köt. 298. A másik alapvető szövegben (Ikaromenipposz vagy az űrhajós: Lukianosz összes művei II. 137-159.) Menipposz a Holdról figyeli az emberi élet nevetséges színházát, de a gondolatot, hogy a világ eseményeit, mint egy színházat, felülről szemléli, már a „Nigrinosz”-ban felvetette (Lukianosz összes művei I. köt. 30-31.). A világszínház és az élet szerepjátszásként való elképzelése már Platónnál felbukkan, később Horatiusnál, Senecánál, Epiktétosznál is.
