Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Dusnoki József: A fordított világ mentális sémája
246 Mentalitástörténet Dusnoki-Draskovich József rev kollektivizmus”42, mint a Morus Tamáséra, hiszen a társadalmi ellentéteket csak az individualizmus kiküszöbölésével zárhatták ki a tökéletes társadalomból, a földi Paradicsom is eredendően „kollektivista”. Ha megkísérlik megvalósítani valamely vágyott idő vagy hely ideális társadalmát, az önmaga démoni paródiájába fordul (pl. Münster, 1534-35.). Ha az eddig elmondottakat összegezni próbáljuk, mindjárt leszűrhetjük, hogy a fordított világ jelentéseinek megközelítéséhez nem elegendő, ha egyszerűen a mindenkori jelen, a hétköznapi világ ellentétének, kifordításának tekintjük, bár ez is szerepet játszik benne. Láttuk, hogy a karnevál megítélése különböző volt, és Eszem-iszom országról is eltérhetett az elit és a plebejus rétegek véleménye, tehát figyelembe kell vennünk, hogy mi számított fordított világnak az adott időszakban élt emberek szemszögéből. A földi Paradicsom vagy az „ezeréves birodalom” és a közelgő világvége valóságában hittek, ám ha ilyen szellemben egyenlőséget, vagyonközösséget kíséreltek megvalósítani a földön, azt a világi és egyházi hatalommal együtt a művelt elit is elutasította. Az 1350—1670-ig tartó időszak mentalitástörténeti szempontból egy korszaknak számítható, amelyben a civilizáció mentális struktúráját meghatározóan alakította a fordított világ elképzelése, hátterében a közeli világvége várásával. A középkorban, de különösen 1350-től kezdve alapvető elképzelés volt, hogy a jelen hétköznapi világa voltaképpen fordított világ. Ez azt jelentette, hogy az ember eltávolodott Istentől, és az ember, illetve általában a földi világ fölött megnő a Sátán uralma, kiterjed befolyása. O a fogadó gazdája, e „világ fejedelme”. A Sátán mindenütt jelenvaló, a démonok nemzetsége rászabadult a földre. Az isteni, eszményi oldal (angyalok, szentek, mártírok, üdvözült lelkek) ellentéteként a Sátán birodalma igazi fordított világ, az Antikrisztussal, az ördögökkel, a pokollal, a bűnösöket lesújtó örök halállal, a bűnök világával együtt. A Sátán „ügynökeit” ismerték fel az eretnekekben és a más vallásúakban (a törökben, a zsidókban, a reformáció után a keresztény vallási ellenfelekben is), a boszorkányokban és általában a nőkben.43 (A nő ugyanis a férfinél inkább hajlamosabb a bűnre, az értelemmel szemben az érzékek uralják, ezért a férfinek kell uralkodnia rajta.) A Sátánnak, az ördögnek és szolgáinak démoni vagy pa42 Delumeau, J. 1997. 279. Vö. még: Bacon, F. 1995.; Campanella, T. 1996. 43 Delumeau, J. 1978. 232-389. és Delumeau, J. 1983. 44-129., 143-163. és 416-447., McGinn, B. 1995.; Hoyer, S. 1983.; Röhrich, L. 1966. A halál groteszk, parodisztikus ábrázolására példa Holbein Halál tánc-sorozata: The Dance of Death by Hans Holbein the Younger. 1971. Vallási ellenfelek démoni figuraként, állati szömyalakként való beállításáról és ábrázolásáról, amely általában jellemzője volt a hitvita-irodalomnak: Bitskey I. 1993. A zsidók elleni vádakról: Frey, W. 1987; Heer, F. 1962. 309-324. A nők értékeléséről: d’Alvemy, M-Th. 1982.; Duby, G. 1987.; Jaritz, G. 1989.; Davis, N. Z. 1987b. A fentiek logikus következménye, hogy a demonológiai irodalom által kidolgozott sztereotip boszorkánykép szerint különösen a magányos öreg nőből lehet boszorkány: Pécs É. 1998.
