Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Munka-Szórakozás - Bódy Zsombor: A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében
228 Mentalitástörténet Bódy Zsombor munkára vagy egy kereskedősegédet iparossegédi munkára akart utasítani főnöke.41 Felvetődik természetesen a kérdés, hogy a törvényekben, illetőleg a joggyakorlatban fellelhető kép a munkaviszonyról milyen távolságra van az ipar és a kereskedelem gyakorlatától. Valamit jelezhet, hogy a perek túlnyomó többségét alkalmazottak indították és elég nagy arányban sikerrel. Tehát a főnököknek inkább álltak rendelkezésre más lehetőségek érdekeik érvényesítésére. Valószínű, hogy a joggyakorlat kedvezőbb volt az alkalmazottakra nézve a kereskedelemben és iparban érvényesülő viszonyokhoz képest. De a joggyakorlat nem lehetett túl messze a munkaviszonyok praxisától. A perben álló felek érvelésében nem jelennek meg más kategóriák, mint amelyeket az imént bemutattam. Az is az élethez kötötte a joggyakorlatot, hogy a bíróságok kereskedelmi, ipari ügyekben gyakran kértek szakvéleményt a Kereskedelmi és Ipar Kamarától, amely pedig a kérdést tagjaihoz továbbította és a beérkezett válaszok alapján adott feleletet a bíróságoknak.42 Összegzésképpen elmondható, hogy a munkaviszonyról alkotott elképzelések szerint a múltszázadvégi iparban és kereskedelemben a munkaadók és munkavállalók viszonya félúton volt egy személytelen, időben és tárgyilag a munkateljesítményre korlátozott, a munkára és az ennek fejében kapott ellenszolgáltatásra alapított viszony és egy olyan személyes jellegű kapcsolat között, amelyben az alkalmazott még személyében szolgálja alkalmazóját, aki pedig biztonságot nyújt számára ennek fejében. Az alkalmazottak közti különbségeket 41 Döntvénytár új f. XXXV. Curia 4708/1893 sz. döntvény 183.; Márkus D. 1891-1905. I. köt. 2. kiad. 1893. 1119. sz. döntvény. A munkák különbségeinek fontosságát megerősíti egy narratív forrás is. Szántó Béla német nyelvű kéziratos visszaemlékezéseiben leír egy sztrájkot, amely 1906 őszén egy nagy budapesti nyomdában játszódott le. A litográfusok kollektív szerződése lejárt és újratárgyalása sztrájkhoz vezetett. A sztrájkvezetőség úgy döntött, hogy csak a litográfusok sztrájkoljanak, a litográfus segédmunkások ne, hogy ne terheljék túl a sztrájkkasszát. A litográfusok nélkül utóbbiak úgy sem tudnak dolgozni. A nyomda vezetése, az üzemben munka nélkül lézengő, de nem sztrájkoló - tehát napibért húzó - litográfus segédmunkásokat egy már kidolgozott, értékes kőnek egy másik nyomdába történő kézikocsival való elszállítására utasította. A szociáldemokrata aktivista Szántóval a litográfus segédmunkások bizalmija felháborodottan közölte, hogy ezt az utasítást természetesen nem hajtják végre, „...wir sind ja litographische Hilfsarbeiter und keine Kuriere oder Geschäftsdiener!” Az indoklásban központi szerepet kapott a kézikocsi. Szántó elmagyarázta a litográfus segédmunkásoknak, hogy a gyárvezetés célja éppen az, hogy a munka elutasítására hivatkozva őket kizárhassa a gyárból, majd megjegyezte, hogy végül is nem gyakorlott szállítómunkások, a kővel akármi történhet. A munkások értettek a szóból; a követ leejtették már a lépcsőn. Az igazgató ordítozása után a következő követ már rendben elvitték a másik nyomdába, ott azonban elmesélték, hogy eredetileg egy másik követ kellett volna hozniuk, dehát az véletlen eltörött, nem szoktunk az ilyen munkához. A másik nyomda munkásai, természetesen szintén értettek a szóból, s a követ véletlenül leejtették a kocsiról való leemeléskor. Politikatörténeti Intézet 731. f. 1. ő. e. 42 Budapesti Kereskedelmi és Ipar Kamara. MOL Z szekció 195. 1196. cs. Lásd: 1. lábjegyzet.
