Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Munka-Szórakozás - Bódy Zsombor: A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében

220 Mentalitástörténet Body Zsombor E törvényszövegekben az alkalmazottak és a főnökök viszonya csak disz- pozitíve van szabályozva. A liberális jogfelfogással nem fért össze, hogy a ma­gánszférában - amelybe a munkaviszony is tartozott - pozitíve írják elő a má­sokkal szemben követendő magatartást. Kimondottan is tételeztek olyan, a jogon kívül álló normákat, amelyek szabályozzák a munkaviszonyt. A tételes jog csak akkor érvényesült, ha a felek között valami konfliktus támadt, amely nem nyert megoldást a munkaviszonyra vonatkozó normák keretein belül. Ilyen esetben is azonban a bíróságok feladatuknak a munkaviszonyra vonatkozó társadalmi nor­marendszer helyreállítását tekintették. A munkaviszonnyal kapcsolatos tételes jogot tulajdonképpen úgy fogták fel, mint amely ezt megismétli, összefoglalja. Manapság a liberális jog- és társadalomfelfogásnak csak az egyik oldalát szokták hangsúlyozni; a törvények tartózkodó jellegét. A jogi szabályozás nem érint számos területet a társadalomban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy például a munkaviszonyban az erősebb érdekei nyersen érvényesülnek. Egy morális rend érvényesülését tételezték fel a társadalomban, amely elrendezi a viszonyokat. Az igazságszolgáltatás csak akkor avatkozik közbe, ha valakinek alapvető jogai sérülnek, vagy ha a konfliktusok nem oldódnak meg a maguk útján és valaki bírósághoz fordul.1 Az alábbiakban a munkaviszonyokra a századforduló körül érvényesnek tekintett normákat kívánom bemutatni. Milyen is a munkaviszony? Mint említettem a magánszférába tartozik. Ezzel együtt jár személyes jellege. Ennek következménye, hogy például a kor felfogá­sa szerint a részvénytársaságok hivatalnokai nem állnak munkaviszonyban. A részvénytársaságok eredetileg az egyesületi jog hatálya alá tartoztak, és mint nyilvános számadásra kötelezett vállalatok a kor felfogása szerint semmiképpen sem tartoztak a privátszférába. A részvénytársaságok hivatalnokai számára a jogi gondolkodás, a meglévő lehetőségek közül a kereskedelmi meghatalmazott fogalmát találta alkalmasnak - amikor szükségessé vált, hogy besorolják őket 1 Ez megfelelt a liberális jogfelfogásnak, amely az egyénekből összeálló társadalomban automati­kusan érvényesülő rendet tételezett fel. A jog csak akkor avatkozik be ebbe, ha megsérülnek az egyén természettől adott jogai — ez a büntetőjog területe - vagy ha a szerződéses viszonyokban áll be valami zavar - ez a polgári jog területe. Ennek megfelelően Magyarországon a munkavi­szonyra vonatkozó jogi szabályozás - néhány elemétől, mint például a munkakönyvre vonatko­zótól eltekintve - diszpozitív volt, azaz csak akkor érvényesült, ha a felek másként nem egyeztek meg. Tehát a bíróságok a szerződések alapján ítéltek és az alább bemutatandó szabályozást csak akkor vették figyelembe, ha a felek szerződése nem terjedt ki valamilyen vitatott kérdésre. A jo­gi szabályozás összefoglalása azoknak a normáknak, amelyeket méltányosnak tekintettek a munkaviszonyra nézve. A „méltányosság”, a „kereskedői gondosság” voltak azok a fogalmak amelyekhez képest a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szakvéleményei mérlegelték az egyesek magatartását, ha a bíróságok valamely perben szakvéleményt kértek a Kamarától. Ez mindig tagjait megkérdezve fogalmazta meg álláspontját. Magyar Országos Levéltár (MOL) Z szekció 195. 1196. cs.

Next

/
Thumbnails
Contents