Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794
212 Mentalitástörténet Zachar József hatvan kiadást ért meg, egész Európában forgatták.49 Ezek szerint nem az a meglepő, hogy ez a könyvecske Szentes József főhadnagy kezébe került, hanem az, hogy érdeklődése volt ebben az irányban, sőt ezt a német nyelvű munkát, anélkül, hogy bárhol is hivatkozott volna rá, egy saját hasonló anyanyelvi kiadvány alapjául vette. Egyúttal viszont, a fentebbi hosszú cím elemzése szerint, meg is haladta, hiszen a példának tekintett Karl von Eckartshausen a kereszténység kizárólagosságához ragaszkodott. Szentes József ezirányú felfogásának kialakulásáról mindeddig kevés ismerettel rendelkezünk. Az biztos, hogy eredetileg, sárospataki neveltetése ellenére, nem lelkipásztori pályafutásra érzett indíttatást, hiszen maga fogalmazott így: „a Természet Katonának szült.”50 Ugyanakkor 1794-ben könyvecskéje „Elöl járó beszédében” magáról már azt közölte, hogy „pappa leve”.51 E jelentős fordulatot, sorait édesanyjához intézve, igyekezett pontosan megvilágítani. Utalt arra, hogy a fegyveres küzdelemben a tél beálltával újólagosán szünet következett el: „meg szűnvén egy kevésve [talán eredetileg: kevésre - Z. J.] a vérontástul”52, ugyanakkor a hadszíntéren való tartózkodása látókörét erőteljesen kiszélesítette: „Ezen Frantzia véres háború sok szép s hasznos dolgoknak, melyekrül ez előtt olvastam s hallottam, szemmel való látások és bővebben való kitanulásokra [...] ada alkalmatosságot.”53 A minden valószínűség szerint mélyen hívő református ifjú számára a legnagyobb lelki ösztönzést bizonyára az jelentette, hogy a haditáborához alig tíz kilométernyire lévő városban, Mannheimban, ahova valószínűleg rendszeresen, talán gyakran módja volt belovagolni, őt befogadó vallásközösségre lelt. Pontosan meg is fogalmazta, mire nyílt így lehetősége: „Manhaimba a Menonisták, (németül Viedertaufer,) magyarul a Ketszerkeresz- telkedők, Vallása megtanulására s Isteni tiszteleteken jelen való léteire”.54 A németül feltétlenül jól tudó szerző azután a következőképpen folytatta meghatározó lelki élménye felidézését: „A Menonistáknak nintsen rendszerént való Papjok, hanem a Kösség közül a legöregebb viszi a Papi hivatalt. Egy alkalmatossággal anyira elbámultam egy olyaten Öreg Elöljárónak ditső könyörgéséit s Evangelium magyarazasait halván, hogy alig hihettem el, hogy azon Ember ifiuságától fogva nem Papságra volt készülve, de amidőn esmeröseim gazdaságát s Mesterségét bizonyítottak, elhittem, s ily gondolat ötle fejembe: En Istenem! hat ha engemet a Természet azon Vallásba szült volna, s innék [valószínűleg helyesen: ide s — Z. J.j tova úgy is majd három Xt erem, úgy Elöl járóvá kellene lennem, tudnék-é úgy Elmélkedni s imádhozni. Mely gondolatomnak is 49 Killy, W. 1989. III. k. 167. skk. 50 Litánia 3. 51 Uo. 3. 52 Uo. 53 Uo. 4. 54 Uo.
