Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794
206 Mentalitástörténet Zachar József képtelen Szentes József adóssága a kamatos kamatok miatt mindegyre csak nőtt35, így nemcsak 1818-ban a nyomdáját36, hanem 1820-ban még a házát is elvesztette.37 Elszegényedve nemcsak ő tengette kapitányi nyugellátásából hátralevő életét 1830-ig, hanem adósságait nyögte még húga, Szentes Mária és sógora, Szabó Dávid, sőt a mindnyájukat túlélő öccse, Szentes János nyugalmazott császárikirályi főhadnagy is egészen 1837-ben bekövetkezett haláláig.38 Szentes József nyugalmazott császári-királyi kapitány halála bizonyára ugyancsak nehéz helyzetbe hozta özvegyét, aki a következő megjegyzése szerint valószínűleg Vlassits-lány volt: „a Feleségem testvér ötse [így, Z. J.] Báró Brentánóné Vlasies Margaréta”39 és egyetlen fiát, a nyomdászmesterséget tanult Szentes Károlyt is.40 A rendkívül tanulságos életút felvillantása után, ennek tükrében feltétlenül röviden még egyszer szólni kell ennek a máig ismeretlen újkori magyarnak kiemelésre érdemes katonai pályájáról is. A „szokásos tanulmányokat” követően katonának felcsapott református nemesifjú tiszti minősítése szerint ugyan minden szempontból megfelelt ezen a pályán, azonban igazán kimagasló tehetséget vagy tudást semmilyen területen sem tudott felmutatni. így kétszeri alakulatváltásánál nem azonnal történt meg magasabb rangfokozatba való előléptetése, hanem csupán további bizonyítás után, üresedés következtében. Másodkapitányként azután a katonai pályán első biztos és tartós megélhetést biztosító kompániáskapitányi előléptetésnél négy alkalommal mellőzték, törzstiszti előléptetésben pedig valószínűleg még kevésbé reménykedhetett. Ez is közrejátszhatott abban, hogy megvált a császári-királyi hadseregtől. Ezt követően a korszellemnek megfelelően és az adottságokat felismerve különböző területeken igyekezett tisztességes megélhetéshez jutni, mivel főtiszti nyugellátása bizonyára nem bizonyult elégségesnek. Minden választott területen példamutató erkölcsi tartással kívánt eljárni, nem tagadva saját haszonra törekvését, azt joggal nevezhette mégis „ közjóra czélozó kívánságnak", amelyhez szükségszerűen ugyan hitelt kellett felvennie, de természetesnek tartotta, hogy „törvényes interesre”, azaz jogosan felszámolt kamattal. Amikor ezt első ízben megfogalmazta, éppen Sárospatak diákváros létét igyekezett kihasználni, koszt- kvártélyos diákok tartását célul kitűzve. Felismerte azonban, hogy „ősi épületem 35 Lt. SP, A/XXXIX/16,064/247., A/XXXIX/16.065/248. 36 Lt. SP, B/XLI/16,908/293. 37 Lt. SP, B/XLII/17.496/17., B/XLIII/17,870/391. 38 Lt. SP, B/LII/17,496/17, B/XLIII/I7,863/384-2, B/XLIII/17,864/385-2, B/XLIII/17,837/358-2., B/XLIII/17,865/386-3., B/XLIII/17,866/387-4., B/XLIII/17,867/388-5, B/XLIII/17,867/388-5, B/LV/23,808/387., B/LX/26,349/434., B/LXI/26,850/298., B/LXI/26,860/308-2. 39 Lt. SP, A/XL/16,491 /371 -4. 40 Lt. SP, A/XXXV/13.540/186., A/XL/16,489/369-2., A/XI716,491/371-4.
