Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794
204 Mentalitástörténet Zachar József akasztó „Caballa”, azaz ármány, kivel mikor és milyen összeütközésbe került, hogy betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte 1802/3 fordulóján. A további tények ugyancsak arra utalnak, hogy e mögött nem betegsége húzódott meg. Leszerelve ugyan kezdetben saját szavaival „itt Patakon az diák koszton való tartásába akarnám egész oeconomiámat helyheztetni", és az ehhez szükséges kőépület építésére igyekezett kölcsönt szerezni.22 Ennek kudarca után viszont már 1804-ben „kézzel, lábbal előre eveczkelő új gazdának” nevezve magát, azt közölte, hogy „az elmúlt nyáron Feleségemnek egy nehány ezer forintya beküldetvén külső országról, én azt nagyobb részent gulyabeli marhákba és juhokba tettem”, majd felsorolta tízezer forintot elérő vagyonát.23 A valóban jelentős gazdálkodót sejtető írásban egyébként újólag kölcsönt igyekezett szerezni, ez alkalommal rétvásárlás céljából. Bizonyára ezúttal sem sikerült előrelépnie, mert 1807-ben már arról tájékoztatta püspökét, hogy „négy hónapi Bétsi múlatásom után a Patakon felállítandó könyvnyomtató présnek privilégiumát megnyertem, és szerentsésen fel is állítottam úgy, hogy már munkálódik”. A szolgálatait felajánló és megrendelést kérő újsütetű nyomdatulajdonos levele nemcsak a vagyoni helyzetében bekövetkezett újabb változásról tanúskodik, az aláírás még egy fontos változásra utal. Bécsi tartózkodását ugyanis arra is felhasználta a nyugdíjas császári-királyi kapitány, hogy felkínálja személyes szolgálatait a Császári-királyi Udvari Haditanácsnál a magyar országgyűlés által megajánlott nemesi segélyhadban az újabb francia háborúra tekintettel. Ez a szokásos módon eggyel magasabb rangfokozatban történt meg, így Szentes József akkortól joggal használta a „főstrázsa- mester”, vagyis őrnagy rangot, bár sohasem tette hozzá, hogy ő pontosan „a nemesi felkelés őrnagya”, nem pedig az állandó hadseregé, annak ő továbbra is nyugalmazott kapitánya maradt.24 Egyébként érdekességként és kiegészítésként hozzá kell tenni, hogy arra nincs a forrásokban utalás, hogy 1805-ben, az akkori háborúban való hadialkalmazása érdekében valamit is tett volna, bár meg kell jegyezni, hogy ezúttal rövid háborúra került sor. Mivel ezúttal a háborús fejlemények következtében hadbaszállására nem került sor, már 1808-ban arra kényszerült, hogy előbb rokoni kölcsönhöz folyamodjon,25 majd hamarost arra, hogy ismét püspökétől is hitelt kérjen a Kollégium számára nyomtatandó műhöz szükséges papír vásárlására. Nyomatékül már nemcsak őrnagyi rangját használta, hanem azt is közölte, hogy „több vármegyék assessora”, vagyis táblabírája, ezen kívül a város érdekében tett jótéteményeit hangsúlyozta: „már szerzettem sóházat, tipográfiát” és „most munkálódom ép22 Lt. SP, A/XXIX/11,166/182. 23 Lt. SP, A/XXX/11,515/30. 24 Lt. SP, A/XXXI11/12,665/195 25 Lt. SP, A/XXX1II/12,282/9.
