Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)

Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794

202 Mentalitástörténet Zachar József nevét viselte. Ennek állandó toborzókerületéhez tartozott 1781 óta Zemplén vármegye is, így ebben kezdte meg szolgálatát. Az egység irattára és más forrá­sok alapján készült ezredtörténet10 11 a fiatal kadétról, majd 1786 novemberétől tizedesről, 1789 márciusától strázsamesterről sajnálatos módon nem szól. Min­denesetre egysége kötelékében részt vett az utolsó török háborúban 1787 és 1791 közt, saját szavaival: „... a Nemes Collegium iránt is tettem már én neve­zetes érdemeket, még a Török Háborúból mennyi rántásokat hoztam.',u Min­denképpen valóban nevezetes hadiérdemeket kellett felmutatnia az ifjú altiszt­nek, mivel csakis ez alapján történhetett meg, hogy 1791. januárban előléptették az első tiszti, ahogyan akkor hivatalosan nevezték: főtiszti rangba, alhadnaggyá. A bekövetkezett békeidőben egységével a déli katonai határőrvidék különböző részein teljesített szolgálatot. Ott értesülhetett a Wurmser-szabadcsapat 1793. május óta folyó szervezéséről. Mindenesetre már az év júliusától ebben az új alakulatban huszár-alhadnagyként folytatta katonai szolgálatát. Áthelyezésével egyidőben az utolsó török háború veteránja immár a franciaellenes első koalíci­ós háborúban a Rajna mentén került bevetésre. A Landau körüli, majd a weissenburgi vonal elleni harcokban tiszttársaival együtt többször kiérdemelte elöljárói dicséretét. Ez alapján 1794 márciusában bekövetkezett főhadnagyi előléptetése, hadnagyi rang akkor nem létezett. Abban az időben a Rajnától a Pfalzi Erdőn át Saarlouis-ig terjedő arcvonalon már közel 60 000 magyar került bevetésre a császári-királyi haderő egységeiben a Habs- burg-birodalom nagyhatalmi politikájának érvényesítésére. Szentes József fő­hadnagy huszáraival a Mannheimtől délnyugatra mintegy tizenöt kilométernyire a Rehbach partján fekvő schifferstadti táborból hajtott végre portyázásokat, míg a túlerő elől július 14-én visszavonásra nem került. Másnap átkelt a patakon és északi irányban tett közel huszonöt kilométernyi menet után, Mannheimt nyu­gatról megkerülve, elérte Sandhofent, ahol ismét tábort vert. Itt írta azt a müvét, amely tanulmányunk tárgya.12 1795-ben a Wurmser-szabadcsapat átszervezésre került. Bizonyára újabb előrelépés reményében, ezt a lehetőséget kihasználva, Szentes József főhadnagy ismét áthelyezését kezdeményezte. 1796 januárjától a franciák elleni több közös bevetés alapján már 1793 októbere óta jól ismert és a téli táborozáson is közel­ben elhelyezett székely határőr (a későbbi 11. császári-királyi) huszárezredben folytatta pályáját, mégpedig az alezredesi osztály első svadronjába beosztva.13 Továbbra is a Rajna-menti harcokban vett részt. Miután a Habsburg-hadak arc­vonalát újólag francia támadás érte, 1796. június 26-án a Renchentől Nieder­10 Mayer, F. 1875. 11 Lt. Sp, A/XIV16,491/371-4. 12 A Rehhütter Chronik és a Pfalzatlas korabeli feljegyzései - Rolf Schöningh kutatási eredményei. 13 Treuenfest, G. R. A. 1878. 146.

Next

/
Thumbnails
Contents