Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794
202 Mentalitástörténet Zachar József nevét viselte. Ennek állandó toborzókerületéhez tartozott 1781 óta Zemplén vármegye is, így ebben kezdte meg szolgálatát. Az egység irattára és más források alapján készült ezredtörténet10 11 a fiatal kadétról, majd 1786 novemberétől tizedesről, 1789 márciusától strázsamesterről sajnálatos módon nem szól. Mindenesetre egysége kötelékében részt vett az utolsó török háborúban 1787 és 1791 közt, saját szavaival: „... a Nemes Collegium iránt is tettem már én nevezetes érdemeket, még a Török Háborúból mennyi rántásokat hoztam.',u Mindenképpen valóban nevezetes hadiérdemeket kellett felmutatnia az ifjú altisztnek, mivel csakis ez alapján történhetett meg, hogy 1791. januárban előléptették az első tiszti, ahogyan akkor hivatalosan nevezték: főtiszti rangba, alhadnaggyá. A bekövetkezett békeidőben egységével a déli katonai határőrvidék különböző részein teljesített szolgálatot. Ott értesülhetett a Wurmser-szabadcsapat 1793. május óta folyó szervezéséről. Mindenesetre már az év júliusától ebben az új alakulatban huszár-alhadnagyként folytatta katonai szolgálatát. Áthelyezésével egyidőben az utolsó török háború veteránja immár a franciaellenes első koalíciós háborúban a Rajna mentén került bevetésre. A Landau körüli, majd a weissenburgi vonal elleni harcokban tiszttársaival együtt többször kiérdemelte elöljárói dicséretét. Ez alapján 1794 márciusában bekövetkezett főhadnagyi előléptetése, hadnagyi rang akkor nem létezett. Abban az időben a Rajnától a Pfalzi Erdőn át Saarlouis-ig terjedő arcvonalon már közel 60 000 magyar került bevetésre a császári-királyi haderő egységeiben a Habs- burg-birodalom nagyhatalmi politikájának érvényesítésére. Szentes József főhadnagy huszáraival a Mannheimtől délnyugatra mintegy tizenöt kilométernyire a Rehbach partján fekvő schifferstadti táborból hajtott végre portyázásokat, míg a túlerő elől július 14-én visszavonásra nem került. Másnap átkelt a patakon és északi irányban tett közel huszonöt kilométernyi menet után, Mannheimt nyugatról megkerülve, elérte Sandhofent, ahol ismét tábort vert. Itt írta azt a müvét, amely tanulmányunk tárgya.12 1795-ben a Wurmser-szabadcsapat átszervezésre került. Bizonyára újabb előrelépés reményében, ezt a lehetőséget kihasználva, Szentes József főhadnagy ismét áthelyezését kezdeményezte. 1796 januárjától a franciák elleni több közös bevetés alapján már 1793 októbere óta jól ismert és a téli táborozáson is közelben elhelyezett székely határőr (a későbbi 11. császári-királyi) huszárezredben folytatta pályáját, mégpedig az alezredesi osztály első svadronjába beosztva.13 Továbbra is a Rajna-menti harcokban vett részt. Miután a Habsburg-hadak arcvonalát újólag francia támadás érte, 1796. június 26-án a Renchentől Nieder10 Mayer, F. 1875. 11 Lt. Sp, A/XIV16,491/371-4. 12 A Rehhütter Chronik és a Pfalzatlas korabeli feljegyzései - Rolf Schöningh kutatási eredményei. 13 Treuenfest, G. R. A. 1878. 146.
