Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Zachar József: Ökumené egy haditáborban - Sandhofen, 1794
Ökuméne a haditáborban - Sandhofen, 1794 199 címben, illetve az ajánlásban két olyan utalást tett, amely alapján el lehetett indulni személye feltárásának irányában is. Ebben jelen tanulmány szerzőjének rendkívül fontos továbbvezető útmutatással szolgált Bécsből az Osztrák Hadilevéltárban működő Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség vezetője, Czigány István kandidátus, valamint Sárospatakról a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumából Dr. Tamás Edit történész-muzeológus. Mindkettőjüknek, miként a fentebb említett német kutatónak is a legőszintébb hálával és köszönettel tartozik a szerző, hiszen önzetlen segítőkészségük jelentősen megkönnyítette az ezt követően közlendő új ismeretek feltárását. A kis könyvecske szerzője önmagát a címlapon a következőképpen írta körül: „Gróf Vorumzer Szabad Lovas Seregenek Fö Hadnagya Szentes Josef Által, Zandhófen nevezetű falu Téli Kvártélyán a Rénus partyán 1794. Esztendőbe”. Miután ezt követően ott áll még a címlapon: „Nyomtattatva Manhainba”, meg- bocsáthatóak a német nyomdász magyar nyelvi sajtóhibái ugyanúgy, mint a szerző kiejtés szerinti írásmódja. Mindenesetre nem csak azt közli a szerző, hogy könyvecskéjét a franciaellenes háború Rajna-menti arcvonalán, a Mann- heimhez mintegy tíz kilométernyire északnyugatra fekvő folyóparti Sandhofen településen, a számára és köteléke számára kijelölt téli szálláshelyen írta, hanem azt is, hogy ő, Szentes József, a Wurmser-szabadcsapat lovaskötelékének főhadnagya. Az első belső lapon pedig még a következő fontos közlést teszi: „Tekintetes Márkus-falusi Máriasi Mária Aszszonynak nékem Kedves Aszszonyom Anyámnak Fiúi alazátos engedelmességei ajánlom. J. Szmk.” Az utóbbi rövidítés feloldása helyreigazítva nyilvánvalóan: J. Sz. m. k., vagyis: József Szentes maga kezével. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a szerző megnevezte édesanyját is, a szokásosabb névírással: márkusfalvi Máriássy Máriát. Az első logikus lépés a családtörténet irányába vitt. Annak feltárása a nemes családokról szóló összeállítások alapján nem okozott gondot, hogy a neves történelmi családból származó édesanya Szentes János 1735 és 1781 közt élt sárospataki bölcselettani professzor hitvese volt. Ezt a Szentes Jánost (néha ugyan tévesen Szentesy névformában szerepeltetve) ismerik a magyar írókkal foglalkozó lexikonok, hiszen két értekezését nyomtatásban is megjelentette. így az is tudott, hogy a család 1710-ben szentkirály-szabadjai előnévvel hadiérdemekért armális nemességet kapott, de előnevüket nem vagy csak ritkán használták. Maga Szentes János saját közlése szerint 1767-ben az őszi tanévkezdést megelőzően Tállyáról érkezett Sárospatakra, hogy az ottani Református Kollégiumban oktasson. Letelepedését bizonyára véglegesnek gondolta, mert a közeli Liszkán szőlőt és pincét is vásárolt.2 Mivel a könyv írásakor már régen nem volt az élők sorában, érthető, hogy Szentes József művét csak az édesanyjának ajánlotta, aki 2 Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára (a továbbiakban: Lt. SP) A/XII/3861/154. - Ez és a további helytörténeti adatok Tamás Edit szíves közlése.
