Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Forró Katalin: Szubjektivitás és objektivitás
194 Mentalitástörténet Forró Katalin himlő ellen, ugyancsak a test súlyát is lemérik és törzskönyvezik. Ezek után elvezetik az újoncot az állandó zárkájábaAz aprólékos leírás objektivitása félelmetes. Matuska a kívülálló szemével, önmagától eltávolítva írja le a fegyenccé válás keserves útját, elkerülve minden szubjektív megnyilvánulást, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ezt a folyamatot csak az tudja ilyen hitelesen bemutatni, aki maga is átélte. Magánzárkába került, amely teljes elszigeteltséget jelentett. A magánzárkás a munkát is a társaktól elkülönítve végezte. Az ott végezhető munkák köre meglehetősen szűk: csévélés, szövés, és az összes boríték, akta, zsák és papírzacskó készítése, kefekötés, de az írnokok is a magánzárkában dolgoznak. A magánzárkában eltöltött idő többnek számított - „ minden ott töltött 2 nap 3- nak számít 3 évig” -, de számára nem csak ezért volt vonzó, hanem a kényszerű összezártságtól való megszabadulás miatt is. Matuska leírásában ugyanis a fe- gyenc bűnös, aki nem tiszteli az állam vagyonát, s azért kell méreteinek megfelelő ruhát kapnia, „nehogy az önhatalmú szabdalásaival rongálja a ruhát”. A fegyenceknek azért nincs kapcsolatuk egymással, s nevük azért nem szerepel a cellák ajtaján „ nehogy a bűntársak egymásra találjanak, vagy a kiszemelt sza- badulókat bűntársnak megnyerje” valamelyikük. Úgy tűnik Matuska számára a teljes anonimitás nem zavaró, sőt természetes. A fegyencek a körülményekhez képest jól élnek, egészséges ételeket esznek,17 egészségük érdekében orvosi ellenőrzés alatt állnak, templomba járnak, tanulhatnak, hangversenyt rendeznek a számukra. Az istentisztelet és a koncertek bemutatására nagyobb teret szentel. Mindkettő a polgári életformát idézi a számára. „A fegyencek a padokban ülnek, és a legcsekélyebb templomi beredezés sem mutatja, hogy ez a hely fegyenceknek épült.” A templomi áhítatról a zenekar és az énekkar is gondoskodik. Nem kis büszkeséggel említi, hogy „állandóan vannak kitűnő muzsikusok, így mindig muzsikus ül az orgona mellett [...] Az utolsó években nem kisebb művész, mint az osztrák rádió (RAVAG) szerződtetett állandó zongoristája, aki a Dollfuss puccsból kifolyólag életf-lan volt elítélve.” A politikai foglyokról még egy eset17 Matuska a kéziratban meglehetősen nagy teret szentel az élelmezésnek. Mellékel egy átlagos heti étrendet is. A reggeli - 1/2 8-kor - felváltva rántott leves vagy fekete kávé. Az ebédet 1/2 12-kor kapják a fegyencek. Egy átlagos hétfőn hüvelyes főzeléket esznek tésztalevessel, kedden csontlevest, gombóc tésztát káposztafőzelékkel, szerdán rizslevest, főtt húst savanyított vörös répával, csütörtökön hüvelyes levest, gombóctésztát valamilyen káposztával, pénteken tésztalevest paradicsomos vagy gyümölcsízes rizzsel, szombaton hüvelyes levest gombóctésztával és burgonya főzelékkel, vasárnap tésztalevest esznek sült hússal, főzelékkel vagy salátával. A vacsorák vasárnap kivételével meleg ételek. Hétfőn tészta vagy savanyú bab, kedden rántott leves, szerdán tejeskávé kaláccsal, csütörtökön rántott leves, pénteken tészta, szombaton savanyú bab és vasárnap szalonna, vagy sajt, vagy margarin vagy gyümölcssajt extra adag kenyérrel a vacsora. A vitaminpótlásra is ügyeltek. Télen savanyított nyers káposztát, céklát, tavasszal zöld salátát, nyáron és ősszel gyümölcsöt kaptak az elítéltek. A betegek számára külön ételeket készítenek. Aki számára kevés a börtönkoszt, és a havi „mérlegelésnél” kiderül, hogy testsúlyának „több, mint 8%-át elvesztette, erő élelmezést kap a rá következő új és naptári hónapban”.
