Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Bánkiné Molnár Erzsébet: A megfelelni akarás megnyilvánulásai egy kisvárosi polgárcsaládban
168 Mentalitástörténet Bánkiné Molnár Erzsébet sületnek, a későbbi években is élénk közéleti tevékenységet folytatott. Tagja volt az iskolaszéknek, a századforduló után a közművelődési bizottságnak, a városi mezőgazdasági bizottságnak és tényleges gazdasági tanácsnoki tisztet is betöltött. Imre, Büchlbauer Rózát vette feleségül. Büchlbauer Lajos, Róza apja Majsán volt postafőnök majd takarékpénztári igazgató, gazdálkodását az egri római katolikus főkáptalantól bérelt 2485 kh földön13 folytatta. Vagyona szerényebb az Endrékénél, társadalmi kapcsolatai is más irányúak. Hoffer Imrét, 1891. június 7-én választották meg számvevőnek. Évi 1000 Ft-os fizetésért látta el a vezető tisztviselői hivatalt, egészen 1896. június 22-ig, amikor számvevői állásáról lemondott és átvette a Félegyházi Takarékpénztár ügyvezető-igazgatói tisztét, amelyet 1913-ban bekövetkezett haláláig töltött be. A számvevői állásról történt lemondása nem jelentett teljes kivonulást a város vezetéséből. Továbbra is tagja maradt a képviselőtestületnek, hol virilisjogon, hol választott képviselőként. Mint az egyik legnagyobb adófizető, testvérével együtt tagja maradt Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának is. A 19. század első felében Félegyházára betelepült Hoffer család harmadik generációja a századfordulóra a város vezető polgári családjai közé sorolható. Bár eltérő gazdasági háttérrel rendelkeztek mind a társadalmi kapcsolataik, mind a lakáskörülményeik azt az életformát tükrözik, amely ebben az időszakban a város polgárságának jellemzője. Ezt a kisvárosi életformát számos helyi tradíció szabályozta, amelyek ismerete és alkalmazásuk módja nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a városka polgárságának szokásrendszerébe beilleszkedjenek, hogy társadalmi rétegük kialakult értékrendjének megfeleljenek. Mindez olyan folyamatos alkalmazkodást, tevékenységet és gondolkodásmódot igényelt, amely többnyire rejtve maradt a külső szemlélő előtt. Ezt a rejtett folyamatot nem tudjuk bemutatni a hagyományos levéltári kutatásból megismerhető hivatalos iratokon keresztül. A magánéleti feljegyzések, naplók, háztartási könyvek, magánlevelezések viszont alkalmas források ilyen célú társadalomtörténeti kutatáshoz. Módszerként a néprajztudomány eszköztárát ajánlatos megfelelő történeti szemlélettel hasznosítani. Ezek sikeres ötvözésével már bemutathatóvá és történetileg is feldolgozhatóvá válik az a viselkedési mód, amellyel a család saját társadalmi rétegéhez igazodik, mintegy megfelel annak. E viselkedési mód kialakításának egyik legfontosabb helyszíne a háztartás. A továbbiakban Hoffer Imréné Büchlbauer Róza fennmaradt háztartási könyvecskéjének segítségével ezt a helyszínt mutatom be. 13 Gazdacímtár 1897.
