Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - Sasfi Csaba: Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban
Sasfi Csaba Négy dunántúli nemesifjú kiművelése a reformkorban Iskoláztatás, szocializáció, pályaválasztás a 19. századi emlékiratokban A 19. századi felsőbb - azaz közép- és felsőfokú — oktatási rendszer és a társadalomszerkezet összefüggéseit már jó ideje vizsgálva fogalmazódott meg bennem annak szükségessége, hogy a statisztikai szempontú elemzésekkel kimutatható folyamatoknak az egyéni cselekvések szintjén megragadható mentális ösz- szetevőit is feltárjam. E célból első lépésként a személyes források között a memoárirodalom felé fordultam, olyan műveket keresve, amelyekben a szerzők kisebb-nagyobb teret szenteltek az iskolával kapcsolatos emlékeiknek és azok - a műfaj természetéből adódóan utólagos - értelmezésének. Az e szempont szerint feldolgozható emlékiratok jelölték ki aztán az alábbiakban kifejtett témakört: annak egyéni megnyilatkozások révén való bemutatását, hogy mit jelenthetett a nemesség különböző csoportjai számára a felsőbb iskolázottság a reformkorban. A közép- és felsőfokú oktatás magyarországi rendszere az 1777. évi Ratio Educationis óta hatásrendszerét és működésmódját tekintve kétségtelenül modem intézmény, annak ellenére, hogy az általa közvetített tudás és műveltség tartalma illetve szerkezete szinte folyamatos kritika tárgyát képezte a század első felében, amely kritika a reformkorban egyre erőteljesebbé vált. Az intézmény jelentősége azonban egyre növekedett, ha a diákok számát nézzük: II. Józsefi megszorító intézkedéseinek visszavonásától a reformkor kezdetéig folyamatosan nőtt, majd az 1820-as évek végétől a forradalomig lényegében stagnált. Ennek a növekvő „keresletnek” - amelyen itt az iskolai tanulmányok és nem az iskolázott emberek iránti keresletet értjük - a megítélése meglehetősen bonyolult feladat. Ha nem elégedünk meg az elméleti általánosságban mozgó magyarázattal - amely a későbbi történeti fejlemények ismeretében a meginduló modernizációs folyamat logikailag szükségszerű velejárójának tekinti a felsőbb oktatás térnyerését -, akkor több szinten kell keresnünk a jelenség magyarázatát, számítva arra, hogy a különböző szinteken kapott eredmények nem magától értetődően lesznek összhangban. Statisztikai elemzéssel például többé-kevésbé pontosan megállapíthatjuk azt, hogy a népességnek mely csoportjai azok, amelyek növelik részarányukat a diákok között. Ebben az esetben azonban a társadalmi csoportokat első lépésben csak a korabeli osztályozás kategóriáiban tudjuk megragadni, amelyeket különböző források adatai alapján anyagi életviszonyaikban, tárgyi körülményeikben, esetleg életútjuk állomásait összeállítva tovább bonthatunk,
