Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Erdész Ádám: Félelem és remény az összeomlás árnyékában
130 Mentalitástörténet Erdész Ádám sét. Pontosan bejegyezte naplójába: 1919 januárjában átvették Kolozsvár igazgatását, majd következett a megye átadása, azután az ítélőszék és a törvényszék. 1919. május 12-én pedig következett a legfájdalmasabb lépés: a nagyszebeni Kormányzótanács képviselői átvették a Ferenc József Tudományegyetemet, melynek a neves történészprofesszor egy napja megválasztott bölcsészkari dékánja volt. A magyar állami és önkormányzati intézményrendszer felszámolása már széles réteget érintett egzisztenciálisan is. A közvetlen egzisztenciális fenyegetettséget tovább növelte a kiutasítási és lakásrekvirálási gyakorlat. A román berendezkedés előrehaladtával óriási lakáshiány lépett fel: tisztviselők, katonatisztek, egyetemi tanárok elhelyezéséről kellett gondoskodni. A lakáshiány megoldását a város román igazgatási és rendőri hatóságai összekapcsolták a magyar tisztviselői réteg kiszorításával. 1919. október 29-én jelent meg a kolozsvári rendőrprefektúra kiutasítási rendelete, amely szerint öt nap alatt el kellett hagyniuk Kolozsvár területét - többek között - mindazoknak, az esküt nem tett tisztviselőknek, „akik nem az egyesített román területen születtek”.19 Párhuzamosan a román szervek igyekeztek kontroll alá vonni a lakások lakóit. A tisztviselői kar az ország egész területéről rekrutálódott, így nagyon sokakat érinthetett ez a rendelkezés, az egyetemi tanároknak pedig nagy többsége kiszolgáltatottá vált. A rendeletet teljes mértékben nem hajtották végre, ám ez az utasítás lehetőséget teremtett sok-sok magyar tisztviselői család kiutasítására, s lakásaik rekvirálásá- ra. Ez már nagyon konkrét, állandó félelem volt, s állandóan napirenden voltak széles körben ismert, tiszteletnek örvendő emberek kíméletlen kiköltöztetésének rémtörténetei. A napló tanúsága szerint a lakásügyek szabályos pszichózis forrásává váltak. közönség már azon rémüldözik, hogy a magyarokat az egész első kerületből (a belvárosból) kiutasítják. Bizonyos, hogy a »kíméled idővel« sem törődnek’ - olvashatjuk a napló 1919. októberi bejegyzéseinek egyikében.20 Ugyancsak sok konfliktusnak lett forrása a katonatisztek, tisztviselők magyar családokhoz való kényszerű beköltöztetése. A kellemetlen együttélésnek két szintje volt, ha a lakó és a család ki is alakított valamilyen modus vivendit, ez akár a háziak cselédei és a beköltöztetett tiszt tisztiszolgájának konfliktusain is felborulhatott. Márki naplójában, amelyet változatlanul az események rögzítését célzó dokumentumnak tekintett, nem kereste az okokat, de azért kirajzolódnak azok a pontok, amelyek jelezték, hogy a későbbiekben a Márki által fémjelzett réteg hol fogja keresni a történtek felelőseit. Már a fegyverszünet körülményei, a hadsereg villámgyors szétzüllése általános megdöbbenést keltett. „Ilyen esztelen fegyver- letételt a magyar történelem nem ösmer. Akárki szíjat hasíthat a hátunkból” 19 A III. kér. rendőrprefektúra (Cluj) 156-1919. Ein. sz. rendelete. Metamorphosis, 1919. október 30. 20 Metamorphosis, 1919. október 15.
