Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Erdész Ádám: Félelem és remény az összeomlás árnyékában
Félelem és remény az összeomlás árnyékában 127 ezek is odatartoztak a hol nagyon bízó, hol nagyon csüggedő hangulat jellemzéséhez-”8 Épp a rögzített információk sokszínűsége teszi különösen értékes forrássá a Márki-naplót. Gyáni Gábor a napló társadalomtörténeti forrásértékét vizsgáló tanulmányában igen fontos szempontot ragadott meg, amikor a naplót mint a szubjektív történelem forrását értelmezte: „A napló fő értéke nem a történelmi múltra vonatkozó elsődleges adatok biztosításában, hanem a szubjektív történelem szinte primer dokumentálásában rejlik. Magyarán: az átlagemberektől származó efféle dokumentumok nem azért nélkülözhetetlenek a történésznek, mert belőlük rekonstruálható a múlt politikai köztörténete vagy gazdasági- társadalmi makrofoly amata, ezekre a célokra a napló, valójában, szinte teljességgel alkalmatlan. Kivételesen becsessé az teszi a naplót és a hozzá fogható dokumentumokat, hogy a bennük foglalt információk a múlt belső átéléséről szólnak...”9 A Márki-napló egy, hatását nemzedékeken átsugárzó, különleges jelentőségű történelmi pillanat szubjektív átélését közvetíti felénk. A napló a szerző krónikaírói szerepfelfogásából eredően az erdélyi, azon belül is elsősorban a kolozsvári társadalom széles spektrumát teszi láthatóvá. Hóstáti parasztok, tisztviselők, mágnások egyaránt szereplői a feljegyzéseinek. Van azonban, a szerző társadalmi állásából eredően, egy réteg, amely központi helyet foglal el a naplóban; Márki leggyakrabban köz- és magántisztviselők, tanárok, helyi politikusok, egyházi vezetők között forgott. A napló a tükör hűségével vetíti elénk, hogy ez a közvélemény formálásban, a politika alakításában oly befolyásos réteg hogyan élte meg Erdély román megszállását, a békeszerződést, a román berendezkedés különböző időszakait. Mivel ez a réteg - akár Erdélyben maradt, akar Magyarországra telepedett - az oktatásban, a közvélemény alakításában, a politika artiku- lálásában továbbra is kulcsszerepet játszott, érdemes megvizsgálni, hogy a román megszállás utáni években milyen gondolkodásformáló s milyen racionálisan aligha feldolgozható, de éppen ezért identitás- és mentalitásformáló élményekkel találkozott. A mentalitástörténet definiálásával kísérletező történészek a cselekedeteket mozgató, gépiesen beidegződött tényezőket, egy történetileg körülhatárolható közösség gondolkodásának azonos meghatározóit keresik. A mentalitástörténet azt kutatja, ami közös Caesar és a legutolsó légionárius gondolkodásában - írta Jacques Le Goff.10 A konferenciának keretet adó kötet szerkesztője, Peter Dinzelbacher definíciója szerint: „A történeti mentalitás a szokások, gondolkodási formák, tapasztalatok olyan tényezőegyüttese, amely egy maghatározott időben, egy meghatározott közösségen rajtahagyja a lenyomatát. A mentalitás 8 Márki Sándor: Metamorphosis Transsylvaniae (a továbbiakban Metamorphosis) 1922. augusztus 3. Békés Megyei Levéltár. Xerox-tár. 9 Gyáni G. 1997.27. 10 Le Goff, J. 1976. 685.
