Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Erdész Ádám: Félelem és remény az összeomlás árnyékában
Erdész Ádám Félelem és remény az összeomlás árnyékában Márki Sándor kolozsvári naplóiról írásomban egy terjedelmes napló néhány kötetének mentalitástörténeti szempontú vizsgálatát szeretném elvégezni. A napló szerzője a maga korában meghatározó történészek közé tartozó Márki Sándor; a vizsgálandó naplórészlet 1918 októbere és 1921 nyara között keletkezett Kolozsváron. A Márki-napló néhány részletének tanulmányozása révén figyelemreméltó szempontokat kaphatunk a napló műfajú dokumentumok mentalitástörténeti forrásként való fel- használásához. Ugyanakkor az általunk kiemelt naplórészletek talán töprengésre késztető gondolatokkal szolgálhatnak a magyar-román viszony történetét tanulmányozó kutatók számára is. A vizsgált napló szerzőjét, Márki Sándort az 1880-as évektől az első világháború időszakáig a vezető történészek között tartották számon. A rendkívül termékeny kutató szakirodalmi munkásságát feldolgozó bibliográfia 1244 tételt regisztrál s az életmű kiemelkedő csúcsokban sem szegény.1 Az Arad vármegye és Arad szabad királyi város történetét feldolgozó két kötetes munkája a század- forduló körül született megyei monográfiák egyik mintaadó darabja.1 2 A kor kiemelkedő történészi teljesítményei közé sorolhatjuk a három kötetes, kortörténetet is adó Rákóczi Ferencről szóló életrajzát.3 Számos historiográfiai jelentőségű Márki-publikációt lehetne felsorolni, de talán fontosabb, ha arra utalunk, hogy Márki Sándornak volt olyan könyve, mely évtizedekkel halála után, a szakmán túli, szélesebb értelmiségi körökben is éltette nevét. 1882-ben, aradi középiskolai tanár korában írott, több kiadást megért Dózsa monográfiája4 hivatkozási alap volt még az 1930-as évek értelmiségi diskurzusaiban is. Márki történészi hatását megsokszorozta tanári munkája; kilenc évig tanított Aradon, majd egy budapesti gimnáziumba került. A tanári és kutatói tevékenység mellett sok kiadást megért tankönyveket írt, oktatásban használt térképeket készített. A középiskolai tanárkodás után 1892-ben lett a kolozsvári egyetem egyetemes közép- és újkortörténeti tanszékének tanára. Irathagyatékának tanúsága szerint azok közé a professzorok közé tartozott, akik a katedráról leszállva is figyelemmel kísérték tanítványaik sorsát. E tanári attitűdnek köszönhetően Márki rendkívül széles és friss szakmai és szakmán kívüli kapcsolathálóval ren1 Monok 1.1992. 2 Márki S. 1892-1895. 3 Márki S. 1907-1910. 4 Márki S. 1883.
