Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Mi és mások - Csóti Csaba: Erdélyi menekültek levelei 1916-ból
118 Mentalitástörténet Csóti Csaba személlyel szemben.6 A menekültek gondolkodásában a parasztembernek az úr vagy módosabb gazda iránti tisztelete nem kérdőjeleződik meg. Ennek a tiszteletnek sarkított példája az a levél, amelyet 1917. március 20-án özv. Barabás Györgyné, Udvarhely megyei, Bordos közégi lakos írt Somogyszil jegyzőjéhez. A gondoskodást megköszönő rövid (15 soros) levélben a bordosi asszony szinte eposzi jelzőkkel halmozza el a Somogy megyei tisztviselőt. A jegyzőt ,jjóakaratú, jószívű, tekintetes jó jegyző úrnak”, feleségét „tekintetes jó jó jegyzőné asszonyságnak' szólítja. A „jó jó” mint fokozás többször is előfordul a levélben. Az egykori menekült az „egek urától” kér áldást a falu jegyzőjére „szépáldásért, jószerencséért” és sok aranyért fohászkodik a jegyző és családja számára. A módosabb gazda, a társadalmilag feljebb álló személy tehát ugyanúgy „más ember” a menekültek számára, mint a somogyiaknak. Néha jobb ember is, mint amilyennek a falubeliek látják őket, hisz a menekültet csak segítik, támogatják, vele szemben nem érvényesítenek rekvirálási rendeleteket. Erre utal Székely István levelében akkor, amikor azt írja a kaposvári tisztviselői karról, hogy Kaposvárnak minden tisztviselője minket pártfogásába fogadott és rólunk gondoskodott”. Ha tovább vizsgáljuk a maros-tordai Személy Jánosné levelét, akkor nemcsak a szomszédságból és a szállásadó rokoni köréből kikerülő ismerősöket találunk ott, hanem olyasvalakiket is, akikkel Személyné elsősorban gazdasági kapcsolatban állt. Réz Ferencet és Réz Ferencnét, akikkel kapcsolatban megjegyzi, hogy tőlük vette a búzát, ugyanolyan szeretettel köszönti, mint szállásadóit. * * Azt, hogy a hozzájuk igazán közel álló emberekről mit gondoltak a menekültek, jól példázza, hogy mennyire fogadták el szállásadóikat „magukfajta” embereknek. A levelezés ténye és a közvetlen stílus - amely a jegyzőnek vagy a főispánnak írt levélből természetesen hiányzik - éppen azt mutatja, hogy sem a menekültek, sem az őket befogadó somogyiak nem tekintették a másikat „idegennek”. A lakóhelyeik közti nagy távolságnál és az eltérő mezőgazdasági adottságoknál fontosabbnak bizonyult, hogy a paraszti világkép középpontjában mindenhol a mezei munka, a gazdaság irányítása állt. Ezen a ponton mindegy, hogy valaki gabonából vagy gyümölcsből vitt többet a piacra, a problémák azonosak voltak. Arak, időjárás, a férj vagy a fiú a fronton. A tájnyelviség csak a néprajztudományban választotta el ezeket az embereket egymástól, a mindennapi életben, 6 Dombi József székelyudvarhelyi születésű katona 1916. december 19-én így írt levelében: „Istók őrmester kijátszott velem de nem baj mert én is ki vele. Nem gondolta a rongyos, hogy jogos indokon alapul.” (A levél Szőcs János Csíkszeredái történész tulajdona.)
