Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - B. Virághalmy Lea: Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai
108 Mentalitástörténet B. Virághalmy Lea szerint „a mentalitások története” ugyanis „arra kényszeríti a történészt, hogy tüzetesebben vegye szemügyre szakterületének alapvető jelenségeit: a folyamatosság, a veszteségek és a cezúrák arányát az örökölt szokások területén (vajon honnan, kitől származik, mikor keletkezett egy-egy érzület, kifejezés, vagy mozdulat?), a hagyományokat, vagyis a társadalom »mentális« újratermelődésének folyamatát, s végül azokat a fáziseltéréseket is, amelyeket részint az egyénnek a változásokhoz való roppant lassú alkalmazkodása, részint a különböző történelmi szektorok egyenlőtlen fejlődése idéz elő... A tunya mozdulatlanság ugyanis, ez a nagy történelemformáló tényező inkább a szellemi, mint a nála sokkal gyorsabban fejlődő anyagi struktúrákkal kapcsolatos... A gondolkodásformák, a mentalitás változik a leglassabban. A mentalitás-történet a lassúság története.”25 így szinte berobbant a humán tudományok korábban megszokott elvont struktúrájába a Thomas és Znaniecki által, a gyökerüket vesztett lengyel emigránsok körében végzett, személyes dokumentumokra épülő kutatássorozat.26 Az egyszerű vizsgálati jelentésnek indult mű a szociológiai irodalom klasszikusává vált; lényege az átélt valóság egy meghatározott összefüggésben történő múltbéli megragadásának gyakorlati - és nem statisztikai (!) -alkalmazása. Ebben az intencionális játékban azonban az egyéni reakcióknak általános értéket tulajdonítani nagy veszéllyel jár, ezért a megfigyelt magatartást mindig össze kell vetni a vizsgált egyéniség történelmében tapasztalt megnyilvánulásokkal. Chalasinski - Znaniecki módszerét felhasználva - 1930-ban diplomamunkájában ezt írta: „csak az önéletrajz teszi lehetővé a szociológus számára azt, hogy pontosan határozza meg - a társadalmi tudat szempontjából - a különböző intézmények szerepét”.27 Znaniecki módszerével először a lengyel Társadalomtudományi Intézet (Institut d' Economie Sociale) vezető egyénisége, Krzywicki fordult szembe, a statisztikához ragaszkodva. Az életrajzi visszaemlékezések alapján kutatócsoportja technikailag tökéletesen kidolgozta az attitűd-gyakoriságok táblázatrendszerét. A másik ellentétes elemzési mód az ún. lefedési szabály szerinti értelmezés (covering-law explanations), mikor csak általános szabály szerint meghatározott 25 Le Goff, J. 1976. 686. 26 Thomas, W. I. - Znaniecki, F. 1918-1920. A felméréshez a szerzők külföldre emigrált lengyelek és otthon maradt családtagjaik között váltott mintegy 15 ezer levelet elemeztek, s ebből illusztrációként 764-et, valamint egy teljes önéletrajzot közöltek. 27 Markiewicz-Lagneau, J. 1982. 15. Chalasinski 1931-ben megjelent elméleti, módszertani műve irányadó lett a két világháború közötti szociológiában, s az egyre inkább „lengyel módszerként” emlegetett (Z. Dulczewski), a visszaemlékezést meghirdetett pályázatokkal segítő új megközelítési mód komoly hatással volt a csehekre, az amerikaiakra és az angolokra is.
