Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben - Rendi társadalom, polgári társadalom 11. (Esztergom, 2000)
Személyes történelem és csoportmentalitás - B. Virághalmy Lea: Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai
Az életrajzi módszer bölcseleti vonatkozásai 105 alapuló különbözőség. Vizsgáljuk meg Helvetiust: „Az ember általában csak azoknak az eszméit tükrözi vissza, akik a környezetében vannak.”13 Az egyenlőtlenség megszüntetésére így két dolgot tehetünk: vagy a társadalmon kívül neveljük fel Émile-t, ahogy Rousseau tette, vagy - mivel Csokonai szerint kanász marad, akinek a nevelője kanász - a társadalmat változtatjuk meg. Ez magától is végbemehet, ugyanis a magántulajdon révén polarizálódott közösségben egyesek a megszerzett politikai hatalmuk révén eljutnak oda, ahol „az egyenlőtlenség végső határa és utolsó pontja” van, „amely bezárja a kört, és azt a pontot érinti, ahonnan kiindultunk; itt minden egyes újra egyenlő lesz, mert mindnyájan semmik”14. Ezt a folyamatot a politika gyorsíthatja meg, amely Rousseau szerint nem objektív történelmi tény, hanem főleg erkölcsi kérdés, amely arra irányul, hogy mihez kell, hogy joga legyen az embernek. Az ebből a jogból születő végrehajtó hatalom a közakarat megállapodásán, szerződésén alapul, s bármikor visszahívható a közösség maga szabta, tagjait egyformává, testvérivé tevő törvénye alapján. Ezt a gondolatot Robespierre teljesen magáévá tette. A keresztény Európa hegemóniája - amelyet számára a világ missziókkal történő inkultúrálása biztosított - megszűnt a 19. századra. Az Egyház az egységét is fenyegető új világ tudatformáihoz nem kívánt felzárkózni, „öt sebét”15 nem gyógyította. Az ellenállásra így kívülről képtelennek tűnő, visszahúzódó Egyház számos híve megingott, - magát önmeghatározva - régi, neveltetéséből eredő keresztény értékrendszerének természetfölötti motivációját kiiktatva „emberbaráttá” vált. A folyamat ellen fellépő Georg Hermest a pozitív kétkedésből pusztán gyakorlati ésszel kikövetkeztetett szilárd hitről (a kinyilatkoztatás többé-kevésbé figyelmen kívül hagyására hivatkozva), Rosminit pedig az intuitív úton, következtetés nélkül megragadott megismerésről (meghatározottságról) vallott nézetei miatt az Index Kongregáció elítélte. A helyzeten nem az egyes teológusok, hanem majd a IX. Piusz pápa által összehívott egyetemes zsinat volt hivatott segíteni, az alapkoncepció szerint az Egyház teológiai fogalmának tisztázásával. De a Róma megszállása és a porosz-francia háború miatt megszakadt I. Vaticanum csak a „Dei Filius” és a „Pastor Aeternus” konstitúciókat fogadta el, így az eretnekként való elítélés és az infallibilitás dogmája az Egyház támadóit a későbbiekben még radikálisabb szembefordulásra késztette. Ennek szívós, leküzdhetetlen bázisát a már a feudalizmusban közösségi privilégiumokkal ren13 Helvetius, C-A. 1975. 403-^38. 14 Rousseau, J-J 1966. 273. 15 1. nemzeti nyelvű liturgia lehetőségének hiánya, 2. a papság nem megfelelő képzése, 3. püspökök világi fejedelmektől való függése, 4. püspöki kinevezésekből az alsópapság jogtalan kizárása, 5. világi hatalmak beavatkozása az Egyház belügyeibe - Rosmini Serbati, A. 1848. 313.
