Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Iván László: "A víz... kiöntéssel fenyeget, ha még néhány lábat árad" - Az 1876. évi esztergomi árvíz
120 IVÁN LÁSZLÓ (Sajtóhírek szerint esetenként akadozott a bérek kifizetése — e híradás hitelességért azonban nem kezeskedünk.)145 Segélyek címén utólag 2—120 forint közötti összegeket juttattak, ingatlanonként, az árvízkárosult háztulajdonosoknak. Ezek az összegek általában a felbecsült kárérték 20%-át tették ki; de esetenként, a kár mértékének nagyságától, illetve egyéb környezeti tényezőtől függően, ettől - mindkét irányban - eltérhettek, akár jelentős mértékben is. A teljes segélyösszeg közel 6500 forintra rúgott.146 Példaértékű volt az összefogás e nehéz napokban. (Az talán természetesnek mondaható, hogy ilyen nehéz, kivételes helyzetben azért kisebb-nagyobb súrlódásokra, nézeteltérésekre is sor kerülhetett, mint ahogy sor is került.)147 A helyi távíróhivatal híven teljesítette kötelességét;148 szemtanúk beszámolója szerint mind a távírda vezetője, mind pedig felesége fáradságot nem ismerve végezték a munkájukat, utóbbi „a közönség szolgálatában éjjel-nappalát szinte a sodrony mellett tölté”. Wallinger Henrik távírdafőnököt, érdemeire való tekintettel, a földművelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter 40 forinttal jutalmazta meg.150 145 146 147 148 149 150 bemutatta Esztergom sz. kir. város 1876. április 20-án tartott közgyűlésén. MNL KEMLIV. 1402.a. közgy. jkv. 1948. sz. hat. A szóban forgó híradás: „száz napszámos kik az előleges munkálatokat már meg is kezdték, felmondta e szolgálatot, miután nem tudtak nekik fizetni, ingyen-munkás pedig a mindenkit közösen fenyegető veszély daczára sem akadt”. (Pesti Napló 1876/64. sz., március 17., esti kiadás.) A híradás hangvétele, a túlon-túli leegyszerűsítések (az érsek teli erszénye és adakozó készsége, szembeállítva a város üres pénztárával és polgárainak az önkéntes munkával szembeni idegenkedésével), a hitelességét illetően óvatosságra kell, hogy intsenek. És már csak azért is így kell tennünk, mert egyéb tekintetben még nagyobb túlzásokra ragadtatta magát a hír közreadója: a híradás záró tétele, mely szerint „a vízben álló házak száma Esztergomban meghaladja az ezret" [?], a 133. sz. jegyzetben hivatkozott kimutatások értelmében bizonyosan nem állhatja meg a helyét. A kimutatások szerint 6457, illetve 6485 forint. Lásd a 133. sz. jegyzetben hivatkozott 2. jegyzéket. Általánosságban szólva, afféle sugalmazásként lásd a II. Függelék-ben közreadott híradás egy mondatát: „a panasz és nem ritkán az elkeseredés zordabb szavai az ajkakon". Konkrétabban: arra, hogy az árvíz elleni védekezés során, az árvízvédők és lakosok között alkalomadtán hevesebb jelenetekre is sor került, lásd a Kaján Imre (2015) tanulmányában említett két példát (Borz Imre halászmester ügye, aki spekulációs céllal tartotta volna vissza dereglyéit a mentés alkalmával, illetőleg Schömbeck Mihály pékmester ügye, aki a műhelye biztosításához önös érdekből rendelt volna ki szivattyút). Véleményünk szerint azonban ezekben az esetekben, az események eldurvulásában, a sajtónak is jócskán szerepe volt: a , jólértesültség” és „pártatlanság” álarcában tetszelegve az újságírók valójában az alapvető ismeretek hiányáról, illetőleg elfogultságukról tettek tanúbizonyságot. A szóban forgó cikkek: Esztergom 1876. február 27., március 5., illetve március 5., 12., 19., 26. és április 2. sz. (vádak és cáfolatok füzére). Központi utasításra az árvízi híreket tartalmazó táviratokat a Duna mentén található távírdák kötelesek voltak hivatali nyitvatartási időn túl is továbbítani. Pesti Napló 1876/56. sz., március 8., reggeli kiadás. Lakossági felkérésre, a helyi sajtóban is méltatták érdemeiket. Esztergom 1876/9. sz., február 27. Báró Simonyi Lajos földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter utasítása a Budapesti Távirdaigazgatósághoz. Budapest, 1876. április 6. Fogalmazvány. (MNL OL К 170, 6617/1876. sz.)
