Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
350 SOÓS VIKTOR ATTILA eszmény volt, amiért oly sokan harcoltak, küzdöttek, ő is harcolt a maga eszközeivel, hogy Magyarország visszanyerje a szabadságát. Hitt abban, hogy közös erővel, összefogással szembe lehet szállni a kommunistákkal, akik mögött ott állt a Szovjetunió. 1956-os eseményeket feldolgozó írása egyfajta keveréke a visszaemlékezésnek és a feldolgozó szakmunkának. E kettőt, mint a történelem alakítója és a történelem iránt érdeklődő kutató jól ötvözte. Egyházakkal szembeni fellépés 1956 után Az egyházi vezetők tartózkodtak a Kádár-kormánnyal és a rendszerrel kapcsolatos negatív megnyilvánulásoktól, ezért sem kezdődött meg a nyílt leszámolás az egyházakkal szemben, de ennek oka volt az is, hogy a pártállam a forradalom résztvevőivel szembeni megtorlása mindennél fontosabb volt. Amikor az első megtorlási hullám lezajlott, akkor már az egyházakkal szembeni fellépés is előtérbe került, de addig is bizonyos területeken, egyes személyekkel szemben már fellépett a pártállam. A Párt első egyházellenes felszólalása az MSZMP Intéző Bizottság 1956. november 16-i ülésén hangzott el, amikor az amerikai követségre menekült Mindszenty József kijelentéseit tették bírálat tárgyává. A pártállam vezetői először 1956. november 28-án kiadott egyház-politikai nyilatkozatban fogalmazták meg elképzeléseiket, azonban ebből mindenfajta konkrét utasítás hiányzott, csak alapelveket tartalmazott. XII. Piusz karácsonyi szózatának elhangzásakor már nyilvánvalóvá váltak az ellentétek. Kiderült, hogy az USA követségére menekült Mindszenty bíboros sorsa tartósan rendezetlen maradt. így a hivatalos dokumentumokban megjelent az ellenforradalmár (katolikus) egyház képe. Ezzel párhuzamosan az egyházi élet újjászervezése elé is számos akadályt gördített a hatalom, mely egyaránt érintett minden felekezetet. így pl. a gyülekezeti szabadság felfüggesztését kimondó 1956. december 12-én kiadott törvényerejű rendelet alapján, az egyházak autonómiáját megsértve, a rendőrség sorra tiltotta meg az egyházi összejöveteleket, köztük a helyi gyülekezetek mindennapi életét irányító presbitériumok összehívását. 1956. december 31-én pedig sor került az Egyházügyi Hivatal első korlátozó intézkedésére, a kongmameg- vonást bejelentő levél kiadására is. Az 1957. január 5-i kormányprogram egyházi fejezete már fenyegető megfogalmazásokat, direkt politikai elvárásokat közölt. A püspöki aulákba lassan visszatértek az egyházügyi megbízottak, akik több helyen erőszakosan foglalták vissza pozícióikat. Bár a forradalmi események és a megtorlás, a régi/új pártállami rendszer kiépítése komoly erőfeszítéseket igényelt, de az egyházak, így a Katolikus Egyház élete és működése sem állt meg. Sok területen ugyanúgy működött minden, mint 1956 előtt, az egyház korlátozott és a pártállam által ellenőrzött intézményei működtek tovább. A legjelentősebb változások a személycserék, az egyes pozíciókból történő
