Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
346 SOÓS VIKTOR ATTILA Mindszenty József 1956-ról szóló írása Az Emlékirataim és az Egy különös sorsú nemzet megírása mellett különösen is fontos volt Mindszenty számára, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc számára fontos eseményeit, benne a saját szerepét, annak mozgatórugóit bemutassa. Ezért az Amerikai Egyesült Államok követségén a rendelkezésére álló sajtó és szakirodalom segítségével megírta az 1956-os eseményeket, történéseket a saját szempontjai alapján. írásának műfaja részben visszaemlékezés, hiszen a hatvan évvel ezelőtti események egyik meghatározó szereplője írta meg tapasztalatait, adta át az általa megélt történések lenyomatát, ugyanakkor egyfajta feldolgozása, bemutatása a korabeli történelmi napoknak, hiszen nemcsak a saját magára vonatkozó eseményeket dolgozta fel, hanem egy sokkal szélesebb eseménysort mutatott be, részben tapasztalatai, értesülései, részben dokumentumok, adatok, sajtótermékek alapján. A kézirat megírásához az Amerikai Egyesült Államok követségén félrabságban élő bíboros elsősorban a követség által beszerzett sajtótermékekre, az általa bekért könyvekre támaszkodott. Meghatározó a kézirat írásakor, hogy ez a munka a követség magányában született. Nem nagyon volt kivel konzultálnia, kitől segítséget kérnie. A lehető legaprólékosabban igyekezett minden adatot összegyűjteni és megszerezni, akár az Emlékirataim című visszaemlékezésén, akár az ehhez kapcsolódó, tágabb tér és időben bemutatott Egy különös sorsú nemzet kéziratán dolgozott. Ebbe a sorba illeszkedik az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről, annak előzményeiről és következményeiről szóló munkája is. Ezen írások egyfajta gyógymódot jelenthettek számára. Hiszen Mindszenty nem történész, de mindig is érdeklődött a magyar történelem, benne az egyház története iránt, így üldöztetését, megpróbáltatásait igyekezett élményszerűen, de ugyanakkor szakszerűen és precízen megirni. Ebben az írásban Mindszenty a saját szemszögéből, a saját maga által megélt eseményeket mutatja be, de nem egyszerűen egy leiró történetet olvashat az olvasó arról, hogy miként élte meg 1956. október-november napjait, hanem egy tágabb összefüggésrendszerbe helyezi a magyar katolikus egyház 1945 utáni helyzetét is, benne a maga szerepét. De ugyanúgy kitekint a forradalmat követő megtorlásra, a kádári propagandára is. Sőt, nemzetközi viszonylatokba helyezi ’56 őszének eseményeit. Mindszenty közel nyolcéves rabság után tért vissza 1956 októberének a végén az egyház élére. A szabadulás után számára a legelső a tájékozódás volt, hiszen a rabság, az elzártság egy olyan közeg volt számára, ahol nem lehetett birtokában olyan információknak, amik az ő döntéseihez szükségesek voltak, így nagyon sok egyházi és világi személlyel találkozott. Tény, hogy a kollaboráns békepapokkal nem volt hajlandó tárgyalni. Rögtön bekerült az események forgatagába. Tárgyalt, sajtónyilatkozatokat, interjúkat adott, egyházi és állami vezetőkkel tárgyalt, fogadta a hazai és nemzetközi érdek-
