Wencz Balázs (szerk.): Évkönyv 2016-2017 - MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltára Évkönyvei 24. (Esztergom, 2017)
Soós Viktor Attila: A Katolikus Egyház 1956-ban, különös tekintettel Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek szerepére
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1956-BAN 335 Alapvetően nem a fegyver és a harc az a terület, ahol az egyház tagjai szerepet vállaltak, bár tudunk olyan szerzetes papról - Végvári Vazul ferences szerzetesről - aki fegyvert fogott, és nem riadt vissza annak használatától sem. De nem ez volt a jellemző. Komoly társadalmi feszültségek, sérelmek forrongtak a felszín alatt, és egy szikra lángra lobbantotta azoknak a szívét, akik 1945-1956 között elszenvedték a magyar nép ellen elkövetett erőszakot. Több tízezrek kerültek börtönbe, intemálótáborokba, kitelepítették őket, házi őrizetbe kényszerültek, családokat hurcoltak zárt munkatáborokba. Mindezeket az üldöztetéseket politikai alapon foganatosították a magyar társadalom ellen. Ha az előbb felsoroltak nem is közvetlenül érintették az embert, akkor a szovjet csapatok brutális fellépése, az egyházi szervezetek, egyesületek betiltása, a politikai rendőrség kegyetlensége, a lakosságcsere és kollektív büntetés, a padlássöprések és erőszakos kolhozosítás, a mindennapi terror légköre szinte minden egyes családot érintett. A magyar népnek elege lett a gátlástalan, embertelen, képmutató kommunistákból. Nem egy reformkommunista eseménysor 1956 októbere- novembere. Akik fegyvert ragadtak, akik felkeltek, akik tevékenyen részt vettek az eseményekben, azok hittek a szabadságban és bíztak abban, hogy visszatérhetnek az 1945-ös demokratikus berendezkedés kialakításának a lehetőségéhez. Azonban a forradalom időszakában nem az elhamarkodott cselekedetek és az egyéni bíráskodás volt a jellemző, bár kétségtelen ilyenre is sor került, hanem egy tiszta és jövőbe mutató kiállás. A lelkészek, papok óva intették a magyar népet, hogy erőszakhoz, bosszúhoz folyamodjon. Nem támogatták, hogy a fogat fogért elv valósuljon meg. Törekedtek arra, hogy kimondásra kerüljön az igazság, de ne az eszeveszett bosszú motiválja a résztvevőket. A forradalom programjával, követelésével, a szabadságharcosok cselekedetével azonosultak az egyházak. Először a saját házuk táján volt tennivaló, hiszen a kommunistákkal kollaboráló, az ő szekerüket toló személyek magas pozíciókból való elmozdítása, az együttműködés teológiai, erkölcsi megítélése, az út keresése, hogy mit rontottak el és mit kellene másképp tenni, bőven adott feladatot és határozta meg az 1956-os év nyarának, őszének napjait. Az 1956-os esztendő számos változást, fontos történést hozott a katolikus egyház működése, az egyházpolitika alakítása szempontjából. Czapik Gyula egri érsek, a püspöki kar elnöke 1956. április 25-én elhunyt. A püspöki kar tagjai május 11-én amnesztiát kértek az 1951-től börtönben, majd házi őrizetben lévő Grősz József kalocsai érseknek, aki visszatérhetett érseki székébe, és a püspöki kar elnöke lett. Augusztusban megszűnt a békepapi mozgalom lapja, a Kereszt, amit a Szentszék áprilisban indexre tett. Helyette megjelent a Katolikus Szó, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának kétheti lapja. Az Elnöki Tanács 1956. december 31-i hatály- lyal megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt. A Művelődésügyi Minisztérium
